Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

teség nem tette lehetővé a számottevő felhalmozást, sőt még csak a fokozott állami kizsákmányolás ellensúlyozását sem. A szabadságharc nagymértékű gazdasági és katonai igénybevétele miatt a lakosság anyagi helyzete gyorsan tovább romlott. A nyolc év alatt az ingó vagyon katasztrofálisan lecsökkent. 1703-hoz viszonyítva az 1—5 vadszámmal rendelkezők száma 49 százalékra, a 6—10 vadszámmal rendelkezőké 17 százalékra, a 11—50 vadszámmal rendelkezőké 18 százalékra, az 51—100 vadszámmal rendelkezőké 53 százalékra, a 101—200 vadszámmal rendelkezőké 16 százalékra süllyedt. Ennél nagyobb jószágállománnyal pedig senki sem rendelkezett. E pusztulás a város szinte minden lakosát közvetlenül is érintette. Igen sokat elárul a következő adat : 1711-ben egy adófizetőre csak 2,05 vadszám jutott. Ez az 1662-es mennyiség 7,7 százaléka volt! Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az értékesítési lehetőségek egyébként is minimumra csökkentek, könnyen beláthatjuk, hogy a függetlenségi harcok az árutermelésre berendezkedett civis városok gazdasági és pénzügyi életét mélyebben érintették, mint azokat az országrészeket, melyekben az önellátás még nagyobb arányú volt. A jószágállomány nagyobb részének az elvesztését, az értékesítési nehézségek fokozódását nem tudta ellensúlyozni az, hogy átmenetileg Kecskemét török-görög kereskedelmi kapcsolata megélénkült. Ezek a kapcsolatok pénzforgalomban sem hoztak új színt. A külföldi kereskedők iparcikkeik értékesítése végett jöttek, és így a meglevő csekély pénzkészletet is apasztották, hisz ők a rézpénzt nagyon ritkán fogadták el. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben a pénzforgalom alig különbözött az előző évekétől. Legfeljebb a mennyiségi differencia tűnik fel. Megállapítható, hogy az első évek során még jelentős az arany és az ezüst értékpénzek összege a városi tisztségviselők elszámolásában. Pl. 1703—4 fordulóján 300 aranyat juttattak a kuruc hadsereg tisztjeinek. Hornyik számításai szerint a kuruc uralom első hét hónapja alatt a különféle ajándékokra, útiköltségre és „discretiora" 15 ezer tallérnyi összeget fizetett a város. Ehhez járult a fejedelem 1704. május 9-i parancsa alapján 15 000 forint lerovása, mellyel 600 katona kiállítását váltották meg. A következő évek német és rác sarcolásai, pusztításai után a város végleg elszegényedett. A különféle nemesfémből készült vert pénz egyre ritkább lett. Ezért 1704-től 1707-ig, tehát kb. négy éven át a helyi forgalomban igen jelentős helyet kapott a réz moneta (lásd. libertás). Mivel azonban az állami szolgáltatások, földesúri és egyházi terhek kifizetésére nem, vagy csak kivételesen fogadták el, különféle termékekben és élőmunkában követelte a város a legszegényebb rétegektől a járandóságokat. A sok viszontagság és a harcok okozta rendkívüli gazdasági viszonyok el9 Bács-Kiskun megyei Lievéitár kiadványai IX. 129