Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Forrásközlés
pén emelték, így különösen szembetűnik. A mezővárosnak saját tisztviselői kara van. Az életmódjuk Az életüket a szántóföldjükből és az áruikból tartják fenn, és közben a közeli Duna is módot nyújt a keresetre. De szőlő is terem, hitványabb ugyan, mint a bajorok igen híres polihisztora, Johannes Clericus a semproniumival cserélt össze. Tudniillik ez a mindenkinél bölcsebb férfiú, mivel nem tudta, hogy van Sempronium, amelynek szőlőjét munkánk Előfutárjában (Prodromus) leírtuk, tévedésből Zomborinak értette. De meg kell említeni, hogy Sempronium a mi Zomborunktól nemcsak szőlőjének kiválóságában különbözik, hanem e helységek közötti távolságban is. Sempronium ugyanis a Dunán túl Ausztria területén fekszik, és ettől a Tisza és a Duna között fekvő Zombort, amelyről most van szó, körülbelül negyven mérföld választja el. II. fejezet BÁCS VÁRMEGYE VÁRAI I. BÁCS VÁRA A vár fekvése Bácshoz, amelyet már leírtunk, délről egy erődítmény csatlakozik. Szent István alapította őseinktől úgy hallottuk, hogy Szent István alapította, és ajándékként adta a bácsi főpapnak. Bármiféle legyen is, maga a nagysága tanúsítja, hogy régi építmény. A háborúk Bár a gyakori háborúk nagyon megviselték, mégis eléggé megviselték elárulja hajdani pompás építmény voltát. Az alakja Négyszögletes alakja van, és kétségkívül hatalmas és egykor erős védőfalakkal van megerősítve. Hajdan két templom volt benne, az egyik észak felé, a másik keleten. Az előző valamivel nagyobb volt, és a nép közös jámborságának volt szentelve, az utóbbi kisebb volt, és a főpap magánhasználatára volt rendelve. Ezen az oldalon hozzá közel építették azt a palotát is, amelyben a főpap székelt, amíg itt tevékenykedett. Mindkettő azonban rútul romokban fekszik. Az elöljáróság Látszik egy valamiféle igen régi építésű elöljáróság is címere e gy címerrel. A többit a magyarok lerombolták és felégették. A Rákóczi-háború kezdetén ugyanis a város polgárai az erődítményt elfoglalva derekasan védekeztek, de kiűzetésük után kénytelenek voltak az erődítményt a magyaroknak visszahagyni. Ezek a vár elfoglalása után több mint tizenkét máglyarakást emelve sokáig megszállva tartották a lakosság nagy nyomorúságára, azután, amikor a németek ostromzár alá vették őket, addig nem hajtották végre a kivonulást, amíg a várat el nem pusztították.
