Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Bács-Bodrog vármegye - Bevezetés a fordításhoz

BEVEZETÉS A FORDÍTÁSHOZ A mai Bács-Kiskun megye 1950-ben jött létre az egykori Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye déli részéből és Bács-Bodrog vármegye északi sávjából. Valahányszor arra a feladatra vállalkozunk, hogy ezen új közigazgatási határok által közrefogott terület egészének múltjára vonatkozó forrásokat, feldolgozásokat vagy térképeket közöljünk, abba a nehézségbe ütközik, hogy a két egykori hatalmas megyére kiterjedően kell a rendelkezésre álló emlékeket figyelembe vennünk. Mindenekelőtt a szöveges anyag szétválasztása okoz szinte megoldhatatlan nehézségeket. Különösen fokozza a gondot az, hogy az egykori Bács-Bodrog megye nagyobb része ma határainkon kívül van, így nem számíthatunk arra, hogy egy-egy tudományos vállalkozás során a gyors és zavartalan együttműködés biztosítva legyen. Az „illetékesség" tiszteletben tartásánál is súlyosabb gondot jelent — hisz a két-kétszázötven évvel korábbi tények feltárása, tudományos értékelése egyik országban sem jelent akadályt — a terjedelem és a vele járó megnövekedett kiadás. Bizonyos esetekben mégsem mondhatunk le arról, hogy az egykori megyék egészére vonatkozó adatokat közreadjuk. Különösen érvényes ez Bél Mátyás Bács-Bodrog megyét érintő leírására. A Notitiának ez a része máig kéziratban maradt. Ennek publikálása, fordításban való közlése kétszeresen is indokolt. Nemcsak a magyar történészek forgathatják könnyebben, hanem a Jugoszláviában dolgozó helytörténészek is egyszerűbben hozzá tudnak jutni. Megyénk déli része, ha lehet még jobban szenvedett a török hódoltságtól és a Rákóczi-szabadságharc váltakozó, kíméletlen harcaitól. Az elnéptelenedett hatalmas terület újranépesedése a Notifia elkészítésének idején még távolról sem volt befejezve. így az itt levő városok, települések száma igen csekély. Ezek többsége az egykori megye északi területén helyezkedett el. A szöveg azon fejezeteinek önkényes leválasztása, amely a déli részt érintik, nemcsak a forrásközlések elemi szabályainak mondanak ellent, hanem sok esetben annak megértését is komolyan nehezítené. A fordítás az Esztergomi Főszékesegyház Könyvtárában őrzött kézirat alapján készült. Miként a Pest megyei rész bevezetőjében is utaltunk rá, a fordítás során a teljességre törekedtünk még akkor is, ha a címzések, az esetleges kitérések ma már szokatlanul hatnak is. Itt is igyekeztünk pontosan követni Bél Mátyás esetleges megjegyzéseit, megtartva jelölési formáit. Ezen rész közreadásával csaknem teljesnek mondhatjuk a Duna—Tisza közére vonatkozó Bél-féle leírások közlését. Ez lehetővé teszi, hogy ennek a jelentős földrajzi egységnek történelmi, demográfiai, néprajzi és történelemföldrajzi változásait pontosabban tudjuk követni.