Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

és 1638. éviek nemcsak a záradékaikban, hanem azokon a helyeken is, ahol az államigazgatás területeit egyes főemberekre bízzák, (f) XLI. Piisky IV. János a kalocsai szék (g) hosszabb ideig tartó üres volta után lett Telegdy utóda, miután magáról kitűnő bizonyítványt állított ki a szálkai prépostságban, azután a csanádi, majd a nyitrai és végül a váci püspökségek kormányzásában, (h) Olvasható a neve azoknak a törvényeknek befejező részeiben, amelyeket III. Ferdinánd az 1649. és 1655. években tett közzé. XLII. Szeleptsény III. György. E főemberről már elmondtunk, amit csak lehetett, a Pozsonyban székelt esztergomi érsekek között. Ezért az olvasókat oda (i) irányítjuk felvilágosításért; elég lesz, ha ide csatoljuk a neki emelt sírfeliratot, amelyet akkor mellőztünk. Ez így hangzik: „Egykor Pohroncz Szeleptsény Györgynek hívtak engem, aki messze viselt dolgaim miatt ismert voltam az egész világon. A császár és a haza szószólója voltam Bizáncban, Dáciában, Rómában, Lengyelhonban, Pannónia (Magyarország) helytartója és udvari kancellárja, valamint esztergomi érsek voltam. Maga a királyi Bécs a trák zsarnoktól szorongatva az én segítségemmel áll győztesen, ki tagadná. Segítségemnek örülnek a szent klastromok sok szegénnyel együtt, ezt megkapta tőlem császár, katona, pap és szűkölködő. Az ég kezdte végre már meghozni az 1685. esztendőt, amikor az életem 92. évébe léptem volna. Morva föld, a te Letowitzodban halok meg. És innen visszatérve az égi cellákba, mindig ezen a két helyen akartam lenni életemben." XLIII. Szétsény IV. György, hogy milyen papi méltóságokon keresztül és milyen erényei ésJettei következtében jutott el a kalocsai érsekséghez, azt hasonló gondossággal kifejtettük az esztergomi érsekeknek abban az áttekintésében, amelyet az imént (k) említettünk. Egyideig üresen állt a kalocsai szék Szétséni (i) halála után, amíg abba (c) XXXIV. cikkely, ahol azok a prelátusok vannak megjelölve, akiknek meg kell jelenniük a fellebbviteli bizottságnál. (f) Lásd az 1625. évi XXIII. és LI. cikkelyt. (g) Amint az benne van az 1647. évi törvényzáradékában. (h) Üsd fel a váci püspökök névjegyzékét, ahol az ő egyes méltóságait királyi törvények alapján bebizonyította, fentebb ugyanabba a III. kötetben p. 127. Num. XL. (i) E mű I. kötetében Pozsony vármegye történeténél Parte Speciali, Histor. Urbis Poson. Cap. V. Art. VI. § XXXIII. seg. p. 522. (k) Az idézett helyen XXXV. § 525. p. és következők.