Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

Ulászló királysága felett kizárták a királyi méltóságra való emelkedésből a külföldieket. Ugyanis így kezdődik az okirat: „Mi, Tamás, a Szent Márton hegyén lévő római szentegyház presbitere, esztergomi bíboros érsek és Frangepán Gergely az egyházjogilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érseke, valamint Thúrzó Zsigmond erdélyi és György váradi püspök, királyi kancellár, Ferenc győri, Csák Miklós csanádi, Báthori Miklós váci, István nyitrai püspökök és Országh János szirmiumi választott püspök, mint az egyházak elöljárói és Bartholomaeus, uránai priorja, Dubicensis főispánja. Hasonlóképpen Peréni Imre Abaúj vármegye örökös főispánja, Magyarország nádora és a kunok bírája stb. kiadva Rákos mezején az Űr 1505. évében a fent említett országgyűlésünknek elöl megnevezett 15. napján (d) Gergely, akit Szent Ferenc családjából emeltek az érseki székbe, Ulászló uralkodásának egész ideje alatt kormányozta ezt az egyházat. Ennek az országgyűlésnek a naplójából (e) vettük, hogy kiváló tevékenységet fejtett ki a király érdekében annál a házassági szerződésnél, amelyről 1515-ben Pozsonyban Ulászló és I. Miksa között mindkét részről nagy hevességgel folyt a tárgyalás. — Kétségkívül ezekben a bírákban úgy megbíztak, hogy Ulászló az egész ügyét rájuk bízta. Ez a három tiszteletreméltó férfi a következő volt: Tamás esztergomi és Gergely kalocsai érsekek, valamint a pécsi püspök, Szakmári György. Miután Ulászló a következő évben elhunyt és mivel az ifjú Lajos király még a fiatalkori csábítások közepette élt, melyeket Brandenburgi György őrgróf rútul kihasznált, Gergely, amennyire a királyi udvarnok akkori zavaros helyzetében tehette, állandóan gondoskodott az államról: egyszersmind dicséretesen hajtotta végre V. Károlynál és Németország választófejedelmeinél a követséget. „Lajos is elküldte valamivel később, ti. 1520 április havában az állami tanács vagy az országgyűlés rendeletéből követként Károly császárhoz és Németország Wormsban összegyűlt választófejedelmeihez, követként Gergely ferences szerzetest, a gróf Frangepánok nemes és híres családjából, a kalocsai érseket és Sternberg László cseh kancellárt és Hieronymus Balbus (f) pozsonyi prépostot, hogy a törökök ellen segítséget kérjenek" — ezek Istvánffy szavai (g), de ezt a követséget alig két évvel élte túl Gergely, minthogy a mindkét érsekre, azaz Szakmári Györgyre és erre a mieinkre nézve gyászos 1522. évben ő is lerótta tartozását a természetnek. Mindkettőjükről így ír ugyanez a történetíró, (h)„Miután Györgyöt a végzet elragadta, az esztergomi méltóságot a Lajosnak kedves Szálkai László nyerte el, aki a királyi tanácsnak vezetője volt. Nemsokkal utána eltávozott az élők sorából Frangepán Gergely kalocsai érsek is, akiről említettük, hogy kb. 7 évvel ezelőtt Wormsba küldte Károly császárhoz" (i). Azt hihetnénk, (d) A király parancsára meghirdetett országgyűlés Szent Mihály arkangyal ünnepén kezdődött. (e) Munkánk I. kötetében Partelpac. Membr. I. Sect. Pozsony város történetében Cop. III. § 2. p. 178. szg., ahol Cuspiniánust követve Györgynek neveztük. (f) Balbus érdemeiről in História Urbis Pisoniens szóltunk az idézett helyen Cap. V. Art. VII. §. VI. seg, p. 550 seg. (g) Lib. VII. p. 101, 24. (h) Ugyanott, p. 102, 46. (i) Gergely halálát megemlítette Ruttkai is a Memória Regum et Banorum Dalmatiae etc.-ban, p. 118., ahol „tekintélyes és hazáját szerető" embernek nevezi: abban téved, hogy Tamás esztergomi bíboros halálát ugyanarra az évre veszi, amelyben Gergely meghalt, ne is szóljunk a férfi ugyanezen időtájt elkövetett más téves időmegjelöléseiről.