Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés
Bonfini (v) röviden és talán kevésbé őszintén beszélte el ezt az eseményt; Ludovicus TUBERO azonban részletesebben (teljesebben) és hogy ezt a helyet az olvasók ne hiába keressék, hasznos lesz, hogy ide írtam; „Azt mondja: „Korvin János, hogy több pártfogót állítson maga mellé, az Őrült melléknevű Péter kalocsai érseket kiengedte visegrádi fogságából, amelyben főleg vad, tűrhetetlen természete miatt Mátyás király vettette, aki másnak a szertelenségét egyáltalában nem tudta elviselni, miközben a felesége Beatrix is támogatta, aki maga is dühös volt a főpapra, annak vele szemben tanúsított szigorúsága miatt. Ámbár vannak, akik Péter elbizakodottságának tulajdonítják Mátyás király terveinek az elárulását is, akinek pedig titkára és leveleinek intézője volt: jóllehet mások úgy vélik, hogy ezt ellenségei alaptalanul fogják rá." íme a fogságának más a vára, más az oka! Mégsem szeretném Árvát ettől a megtiszteltetéstől megfosztani, mivel lehetséges, hogy abból a szigorúbb börtönből a körülmények hirtelen fordulata miatt ideszállították át, hogy segítségére legyen az ifjú Korvinnak nemcsak a tanácsaival, hanem barátainak ingadozó hűsége miatt is. (z) De persze Tubero sem tagadja, hogy ez sikertelen kezdeményezés volt. „De Péter főpap otthon tartózkodott magányosan, az államtanácsba sem mert elmenni azért, mert félt az ellenségeitől, akik megfenyegették, ha beleavatkozik az államügyekbe és mivel a főpapságát még nem nyerte vissza, így főnemesek között majdnem semmiféle tekintélye sem volt; közben a gyűlésekre semmiképpen sem hívták meg, mert őrültnek tartották. Bár szerintem (ugyanis jóindulattal vagyok iránta) inkább a beleoltott gőg, mint az őrültség késztette őt egykor őrjöngeni." Ekkora baj a jó szerencsét rossz ügy érdekében felhasználni. Ezért, amikor Tubero folytatja, helyénvaló a figyelmeztetés, hogy azt tegyék magukévá az ugyanilyen természetű emberek. „Ez a hiba csakugyan benne van a legtöbb emberben, tudniillik aki homályos származású, hogy amikor szerencsével, nem pedig kiválóságukkal jutnak el a megbecsülés nem remélt fokára, elfeledkezve családi alacsony származásukról és túlságosan büszkék a szerencse kegyére, amire teljesen rábízták magukat, kevélységből azokat igyekezni felülmúlni, akiket pedig méltán tisztelniük kellene." Mindenesetre tehát igaz a költő mondása: „Semmi sem durvább az alacsony származásúnál, amíg a magasba tör." Egyébként a férfi jelleme folytán a kigondolt tervek mind oly erőszakosak voltak, hogy semmit sem értek az ifjú Korvin törekvése szempontjából. így folytatja Tubero: „Pétert egyrészt az ellenségei, másrészt főleg azok, akik a királyi herceggel szemben álltak, nemcsak az őrültsége ürügyén tartották távol a királyi gyűlésekről, hanem azért is, mivel úgy vélték, hogy evvel jövendő szerencséje szempontjából szolgálatot tesznek és kedveznek a királyi hercegnek. Ő pedig ámbár akkoriban még nem tudta Mátyás fiát a maga hatalmával és pártfogásával támogatni, mivel amint mondtuk még nem szerezte vissza a főpapi székét avval a vakmerő, a legkevésbé sem helyeselhető és az ő veleszületett könyörtelenségétől el nem térő tanácsával talán sokban hasznára lett volna, ha engedelmeskednek annak: hiszen miközben a királyi herceg majdnem minden barátja az eljárás gyalázatossága miatt azt hevesen ellenezte (helytelenítette) az ő véleménye az volt, hogy a királyi palotában elfogott főurakat, akik a gyűlések kezdetén gyakran bejártak a királyi herceghez, addig kell őrizetben tartani, (v) Az idézett helyen. Lib. IX. p. 6G4, 40. (zj Istvánffy a most idézett helyen azt mondja, hogy Ulászló engedte ki a börtönből Sándor pápa kérésére; ezt inkább el tudom képzelni, mivel a méltóságát visszakapta.
