Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

vérek, Fülöp váci, Dosa csanádi, Hinco nyitrai és Tamás Seghiniensis egyházak püspökei, midőn a veszprémi, győri, szirmiumi, traui, scardonai, tenini, sebenicoi, nonai, makariai, farai és cobaviai székek üresen állnak. Ki ne csodálkoznék ennyi püspökség árvaságán? Egyébként XXVII. II. Jánost ugyanavval a címmel illetik, amint az benne van az az évi rendelkezések záradékában, amelyeket Zsigmond hatodik, 1435-ben feljegyzett törvényének neveznek. János után XXVIII. A rozgoni III. Pétert teszi Szentiváni minden kormegjelölés nélkül, amit pedig illett volna megtennie. Ha ő az, akit a veszprémiek névjegyzékében az 1425. évhez bejegyezve is megemlít, hogy azután az egri székbe helyezték át 1425-ben, valamint hogy 1440-ben még élt, akkor ez után az év után kellett érsekké lennie. Zsigmondnak 1425-ben kiadott törvényében még egri püspöknek nevezik. XXIX. Varday V. István. Említés történik róla az 1464. évnél, ezt Szentiváni csodálkozásra késztetően elhanyagolja, Korvin Mátyás második törvényében, ahol egyúttal udvari főkancellárnak is nevezik. Vegyük hozzá, hogy az ő korának végtelen sok oklevele van. Kitűnt e férfi kiváló tehetsége azon tárgyaláson, amelyen Korvin Mátyás és a Rendek parancsára a magyar szent koronát III. Frigyestől visszavették. Az irat elején az olvasható (y): „Mi, István kalocsai és bácsi érsek." Hogy pedig milyen nemzetségből származott, azt ugyanez az okirat adja elő (z), azt mondja: „nekünk, kalocsai Varday Istvánnak." Mielőtt pedig vállalkozott volna arra a követségre, amely számára igen terhes, bár megtisztelő volt, de a haza számára hasznos, az országgyűlés ünnepélyes határozata alapján a király és a Rendek őt jelölték ki erre a feladatra (a) társakat adva melléje. Hogy a főkancellár tisztét is ellátta, azt megtudtuk a fent idézett törvényen kívül nagytábori Ratkay Györgytől (b), és ez Korvin Mátyás oklevelének bizonyítékául szolgál: „Kiadva a Krisztusban főtisztelendő atyának, István bíboros úrnak, kalocsai és bácsi érseknek, udvari kancellárunknak kézírásával 1469. március 1-én." Nem szabad elhallgatni, a Pannóniai főpap szerzője, bárki is az, megemlékezett róla az írásaiban: „Vardai vagy Váradi István Magyarországon alacsony sorból született, de irodalmi és katonai tehetségével nagyon kiemelkedett. Ugyanis jogi doktori címe volt, és Magyarország határait (amint ez megvan Bonfininél) megvédte a törökök betöréseitől. Az egri egyház prépostjából akkor (y) Bonfininél, Dec. IV. Lib. VIII. p. 655, 40. (z) Az idézett helyen p. 657, 40. (a) Lásd Bonfinit Dec. III. Lib. X. p. 552. 34. (b) A Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királyainak és bánjainak emléke Lib. III. p. 98.