Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

igen előkelő nemzetségből származott: a világ nagy és nehéz problémáival foglalkozott, miközben mellőzte az apró ügyeket, ö volt az, akiben bíztak Magyarország nemesei, ö volt az, akiben bíztak nagyok, középszerűek és kisemberek stb." (o) Ezek vannak Ugolinusról. Utána következett XIII. Benedictus, akit a fehérvári prépostságról már akkor, az 1243. évben a királyi kancelláriáról megválasztottak a kalocsai érsekségbe, (p) Ezt IV. Béla okleveléből tudtuk meg, amellyel Fülöp és Dömötör ispánokat, Mátyás fiait tekintélyes nagyságú javakban erősített meg, mivel alaposan kiérdemelték az ő és testvérének, Kálmánnak, Halics királyának és Szlavónia hercegének háláját, így szól a záradék: „Kiadtuk Buda mellett az úgynevezett Nyulak szigetén Benedek mesternek, a fehérvári prépostnak, a királyi udvar kancellárjának, a választott kalocsai érseknek kéziírásával stb." Ismételten említik igen számos iratban, amelyeket Béla szokott tömegesen adományozni a kérvényezőknek, amikor egy-egy vidéket rendezni akart. Az ő ti. Benedek korszakát Szentiváni egészen az 1265. évig meghosszabbítja; hogy ezt vajon az oklevelek alapján ki lehet-e kutatni, azt nem tudom megerősíteni. De úgy vélem, hogy Benedek érdemei ügyében el kell mondani azt, amit Timon (q) az 1247. évben jegyzett fel: (r) „A boszniai eretnekek kiirtása során a kalocsai érsek által elszenvedett károk és kiállt fáradozások miatt a boszniai püspökséget IV. Ince pápa utasítására a kalocsai érsekség alá rendelték." Egyébként az arany bullában, amelylyel Béla a turóci prépostságot 1252-ben felállította, olvasható, hogy még tanú volt. De persze 1262-ben ezt a tisztséget Fülöp esztergomi érsek töltötte be Béla mellett. Akkor pedig a kalocsai érsek XIV. Smaragdus volt, azelőtt fehérvári prépost és a királyi udvar alkancellárja (s), majd pedig István ifjabb király maga mellé hívta a kalocsai székbe, és kancellári méltósággal adományozta meg; az atya, Béla és a fiú, István közötti béke megteremtésében hasznos munkát fejtett ki. Pozsony város történeténél (t) már bemutattuk azt az oklevelet, amelyet az esztergomi érseki levéltár pergamenjéről vettünk, és amelynek a kezdete így szól: „Mi, István, Isten kegyelméből Magyarország ifjabb királya, Erdély hercege, a kunok ura, minden jelenlevőnek fennhangon tudtul adjuk megtartás, megújítás és megőrzés céljából azt a béke- és egyetértési egyezményt, amely a minap az Űr 1262. esztendejének (hiányos szöveg, valamelyik hónap) elsején a király Ür, legkedvesebb atyánk és köztünk Pozsonyban jött létre a következő tiszteletre méltó atyák közre(oJ A főesperes igen daliás férfinak nevezi, az idézett helyen, p. 342, 6 vége felé. (p) Lásd Thomas főesperes História Salanitana c. művét, Cap. XXXIX. p. 356, b. (q) Novae Synopsis Chronol. I. rész. p. 91. (r) Megadtuk azt munkánk II. kötetében Turóc vármegye történeténél Parte Speciali, Membr. IV. Sect. III. §. III. p. 351. és a köv. (s) így mondja számtalan okirat, amelyet Béla adott ki: „Kiadva kedvelt hívünknek, Smaragdus mester fehérvári prépostnak a kezeírásával." (t) Munkánk I. kötetében, Parte Spec. Membr. I. Sect. I. Pozsony város történeténél Cap. III. §. V. p. 118.