Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

ügyesen és tisztességesen hajtotta végre, hogy a következő esztendőben ugyanez a Henrik császár meghívta őt a frankfurti zsinatra, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy íróink úgy vélik, hogy már akkor fel volt ruházva az érseki méltósággal. Ezt az utazást méltán lehet a harmadik követségnek nevezni. Itt Szentiváni a kalocsai érsekeknek (már ahogyan ő nevezi őket) sorában űrt hagy, amelyet nem tudunk kitölteni. Azután pedig II. Fábiánt (Fabianust) teszi, akiről Timon útmutatásával Otrokocsi szorgos munkája alapján fentebb kifejtettük, hogy legalább is az 1085. évben bácsi érsek volt: és ennek hitelességét megerősítik a zágrábi egyház írott emlékei. Egyébként nem jogtalanul vesszük őt itt számba, mivel később a bácsi érsekséget a kalocsai székre helyezték át. Őt követte III. Desiderius. Bizonytalan, hogy ő bácsi érsek vagy csak kalocsai főpap volt-e. Neki jut az 1093. esztendő, ti. amikor az ország élén Szent László állt. Ugyanis az ő idejében az érseki süveg valójában még a bácsi érseké volt. Minden kétséget kizár az igen világosan látó Timon (x), akit mindig a tisztelet hangján kell említeni. Ő Desideriust így mutatja be nekünk. Azt mondja: „A kalocsai érsekségről mondottakhoz vegyük hozzá, hogy Szent László uralkodása idején, miután ő Szlavóniát már elfoglalta, a pécsi vagy Quinqueecclesiae-i püspök István volt, a kalocsai pedig Desiderius. Az egykor közöttük támadt vitát Timotheus és Laurentius, Sacellani Tschasmenses duoque comités szüntették meg. Ezt Paullus Ritter adja elő László király életrajzában. Mindkét püspököt megemlíti Szentiváni Márton a névjegyzékeiben. Mivel a kalocsai a pécsi püspök után van téve, így nyilvánvaló, hogy ő nem volt érsek." Hasznos volt ezeket nem elhallgatni. Következik : IV. Ugolinus, Szentiváni melléje az 1102. évet írta. Az ő tetteiről, bár igyekeztünk, a nevén kívül eddig semmit sem találtunk. V. Tulbertus kalocsai püspök. Az ő emlékét Lucius (y) őrizte meg a számunkra, Kálmán oklevele alapján, amelyet a dalmáciai Arbe-ban jegyeztek fel 1111-ben. Az oklevél így kezdődik: ,,Az Ür megtestesülésének évében Én, Kálmán, Isten kegyelméből a magyarok királya, Isten könyörületessége folytán Dalmácia és Horvátország ura, jóváhagyjuk és amennyire ránk tartozik, megerősítjük az arbei egyház plébániáit, stb." És így végződik: „Ezt a kivált(y) Dalmatiae et Croatiae Lib. III. Cap. VV. p. 117. et 118. a.