Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

esetlensége a patak eltömítése miatt: a környező szántóföldek minőségei: a la­kosai magyarok, és ezeknek a foglalkozása, a tisztségviselői. I. §. Kőrös fekvése: lakosainak tulajdonságai: a szőlőskertek és azok gyümöl­csei: a gabonaföld minősége: a mezőváros földesura. II. §. Cegléd fekvése: a föld minősége: a tulajdonosok: régi a helynek hírneve. III. §. I. §• KECSKEMÉT MEZŐVÁROS Kecskemét (latinul Ketskemétum vagy Ketskemetinum) nagy és lakosok­ban népes mezőváros. Azok, akik nevének magyar szómagyarázatán törik a fe­jüket, Aegopolis görög szóra hivatkoznak: mert nekünk a kecske ugyanazt jelenti, mint amit a görögök cuyóv (aigon)-nak mondanak; ebből ezek <XL-{ÓTIOÁI% (aigopolis-t), azaz kecskék városát csinálnak. Ha helye lenne a találgatásnak, akkor én úgy vélném, hogy ez a régi Partiscum. Partiscum volt pedig a meta­naszta jazigok legfőbb városa, amelyet Ptolemaeus is említett, és amelyet Orte­lius (a) helytelenül a Pathissus vagy Tibiscus (Tisza) folyóval zavart össze. Cel­larius (b) Ptolemaeust követve visszatette a mezővárosok közé. Ezt mondta: „Ptolemaeus a jazigok néhány mezővárosát megnevezte: Partiscumot, Pessiumot, Candanumot, Trissumot, de ezek számunkra mind ismeretlenek." De minden­esetre nehéz dolog a régi nevet kikutatni azoknak a szerzőknek a hallgatása miatt, akik Ptolemaeus korával foglalkoznak. A mi feltevésünknek főleg az mond ellent, hogy a metanaszták szokása ellenére Kecskemétet túlságosan szá­raz helyre telepítették. Bárhogyan is legyen ez, ma is őrzi nagyságának és bizo­nyos hírnevének dicsőségét. Ugyanis egyrészt jó erőben van polgárainak száma miatt, másrészt a véltnél gazdagabb vásárosok keresik fel. Ezeket évenként Szent György, Szent Lőrinc és Szent Katalin vértanúk napján rendezik. Tar­tanak pedig főleg marhavásárokat barmok hatalmas sokaságával és a marha­kereskedőknek szinte hihetetlen összegyülekezésével: főleg a rácokénak, akik­nek ez a fajta kereskedés igen megszokott. De lát az ember törököket is idejárni a maguk házi termékeikkel. Ez a dolog annál nagyobb csodálkozást kelt, mivel a város száraz, vízben szegény és a folyók kedvező lehetőségeitől távoli helyen települt, mégis meg tudott erősödni a kereskedelem e látogatottsága folytán. Mindenesetre egész Magyarországon valóban alig találni olyan várost, amely­nek kereskedői ne járnának ide adás-vétel okából. Pesttől kb. tíz mérföldre van távol kelet felé; ugyanannyira van Szegedtől északra; és sík helyen fekszik szá­mos, de alacsony épülettel, amelyek nyers téglából vagy agyaggal betapasztott sövényből készültek, és szalmával vannak befedve: bár van már a házak között néhány szebb, zsindellyel vagy cseréppel fedett is. A legjobban a főtéren álló két templom emelkedik ki, az egyik a katolikus, a Megváltó nevű tartomány a ferences atyáknak klastromával, a másik, amely az előbbivel szomszédos, a helvét hitvalláshoz tartozóké. Hajdan a ferencesek a reformátusokkal együtt ugyanabban a templomban egyetlen fallal elválasztva végezték az istentiszte­letet. Mivel azonban ez a helyzet mindkettőjük számára bántó volt, ezért a (a) Lásd a Thesaurus Geographicusban a Földrajzi Kincsestárban. (b) Notitiae Orbis Antiqui, II. könyv, VIII. fejezet, 598. oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom