Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Szemelvények
II. §. A fekvése sík, kivéve azokat a kisebb homokdombokat, amelyekkel be van szórva néhány helyen. Körülveszi pedig északról Pest, keletről Csongrád, délről Bács, nyugatról Solt vármegye. Hosszában 17, szélességében legfeljebb 9 3 Д 5 legkevesebb 4 y 4 mérföld. A felső része, ahol Lacháza fekszik, az alsó részétől el van szakítva; hasonlóképpen Fülöpszállás alatt a közbeékelődő Pest megyei Izsák község ketté vágja ezt a kerületet, ennél fogva három részre van tagolva; negyedik részt jelentik Kocsér és Kara puszták, amelyek Nagykőrös mezővároson túl fekszenek. Egykor ez a vidék sokkal nagyobb területet foglalt el, de a háborúk viszontagságai sok helységet és pusztáját elszakították. III. §. Termékeny talajnak örvend azokon a részeken, ahol a homoktakaró hiányzik. Tágas legelői is vannak, amelyek igen alkalmasak jószág tartására. Ezért a lakosok főleg állattenyésztéssel foglalkoznak. A jószág itatására leginkább ásott kutak szolgálnak. Ezeket annál nagyobb gonddal kezelik, mivel megposhadnak, és férgektől hemzsegnek, hacsak gyakran ki nem merik vagy ki nem tisztítják azokat. Mindazonáltal tavaszi vagy őszi időben az alkáli sóban gazdag tavakban egészséges vízhozamok keletkeznek. Ez a vidék is szegény tűzifában, és ennek hiányát nád vagy szárított trágya, avagy messziről odaszállított tűzifa pótolja. Az Ördögárok, amelyről a Nagykunságban már megemlékeztünk, ezt is átszeli. Ez Halas város közelében a Duna felé egészen Bajáig vezetve látható. IV. §. Folyóktól meg van fosztva, kivéve Lacháza községet, amelynek területét a Duna mossa. Áradások alkalmával pedig a Duna az Agyagos-éren keresztül tovafolyva el szokta önteni Kunszentmiklós mezővárost, és a Baker patakon keresztül a Kígyós patakig eljutva újból az anyafolyó fogadja be. Hasonlóképpen a Tisza az úgynevezett Maty ágon keresztül eljut egészen Dorozsma községig. Közben számos tava van e kerületnek. Közülük kiválnak a Halas-tó, Sóstó, Fejértó, Pirtó a halasiak területén, azután egy másik Fejértó Kisszállás pusztán, hasonlóképpen Mizse pusztán a Fertő, és még mások szerteszéjjel. Továbbá a Ferencszállása pusztán és Majsa községnél, valamint más pusztákon levő tavak körül magyarul „termés- vagy darázskőnek" nevezett köveket ásnak ki, és alkáli sót (széksó) is bőségesen szoktak gyűjteni. V. §. A lakosok magyarok, a kunok utódai, akik mint a jászok és a nagykunok más, polgárjoggal megajándékozott jövevényekkel gyarapodtak. Kb. 38 148 lelket tesznek ki. VI. §. Ez a vidék 8 helységből áll, amelyek közül 3 mezőváros és 5 község, mégpedig : a) Halas régi és halastóban gazdag mezőváros, (b) ettől a neve is szilárdan tartja magát. A pecsétjén halak láthatók. Ez onnan van véve, hogy az említett tó, amely majdnem egy órányi járásra elnyúlik, halakban bővelkedik. Ezt a várost két templom ékesíti, úgymint a római katolikusoké, amely Mária Terézia őfelsége (b) Hajdan ez a kiskunok fő széke volt, és itt szoktak törvényt ülni a kun kapitányok, főemberek és esküdtek, ami kitűnik Szerdahelyi Imre fiának, Györgynek az I. rész X. fejezetében 85 közölt határokmányából, valamint Ulászló királynak 1508-ban Szűz Szent Margit ünnepe utáni 4. napon Kubin László részére kiadott okleveléből, amelyek szerint a halasi kun szék konventjére tartozó hivatalos ügyeket a saját, nem pedig a kunok összességének döntése alapján kell intézni. A török iga alatt a kunoknak ez a széke majdnem megsemmisült, és így, amint azt az I. rész IX. fejezetében már érintettük, Solt vármegyéhez csatolva régi jelentőségét elvesztette. Ezért az 1670. és 1687. években összeírt kun helységek között nincs számba véve, de 1692-ben Lipót császár a kun porták közé vétette vissza. Halas mezővárosát III. Károly vásárjoggal gazdagította 1721. szeptember 21-én.
