Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum c. műve visszatérést jelent a latin nyelvhez. Hübner és Fejér lexikonénak becslésen alapuló adataival szemben ez az első olyan mű, amely Önálló, konkrétnak tűnő számadatokat közöl nemcsak a kiskun mezővárosokról és falvakról, hanem a pusztákról is. Ezért vettük fel szemelvényünkbe a Kiskunságra vonatkozó teljes rész fordítását az egyes helységek ismertetésével együtt. Kiegészítettük ezt a Pest vármegyénél tárgyalt Kecskemétről szóló résszel. Nagy Lajos művének már a címe visszautalás Bél Mátyás Notitiájára. A szerző valóban a Bélnél látott minta nyomán megyénként tárgyalja a hazánkra vonatkozó ismereteket. Pár év múlva már magyarul jelent meg hazánkról az első alapos földrajzi leírás. Szerzője bizáki PUKY KÁROLY,

44 a mű címe: A magyar haza. Művében Puky először általános összefoglalást ad az egész országról, majd a vármegyéket nem területi elosztásban, hanem vármegyénként betűrendben tárgyalja Erdély és a Partium nélkül. Egy-egy megyén belül általános földrajzi képet nyújt a megye fekvéséről, hegy- és vízrajzáról, földjéről, termékeiről, majd lakosságáról. Ez a szerkezeti felépítés teljesen megfelel a Bél Mátyás adta mintának, illetve a Compendiumnak. A megye általános leírása után külön tárgyalja a megyében található szabad királyi, érseki, püspöki városokat, és végül egyszerűen betűrendben felsorolja külön a megye mezővárosait és falvait, majd azonos címszó alatt a pusztákat és csárdákat együtt. A megyék tárgyalása után következnek a megyékhez nem tartozó, kiváltságos területek, mint a Jászság, a Nagyés Kiskunság, valamint a hajdú városok. Kecskemétet a szerző csupán felsorolja Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék 22 mezővárosa között, külön mondanivalója nincs róla. A kalocsai helytörténészek azonban néhány adatot találhatnak az érseki városként kiemelten tárgyalt Kalocsáról. Szemelvényünkbe csupán a Kiskunságról szóló részt vettük fel. Eltekintettünk azonban az ott feltüntetett mezővárosok, falvak, puszták és csárdák felsorolásától, mivel az teljesen megegyezik a Nagy Lajos Notitiájában felsoroltakkal, mindössze pár megnevezésnél akad kisebb, lényegtelen helyesírási eltérés. Adatai és főleg ismertető szövegének megfogalmazása mégis érdekesek. Egyedül nála fordul elő, hogy a zsidókat nem tekinti magyaroknak: „Lakosai a' kis Kunságnak 133 Zsidókat kivévén, mind Magyarok, szabadságot szerető és katonának termett nép." A lakosság összlétszámát a Kiskunságban 61 ezerre teszi. Ez megfelel Nagy Lajos 1828-ban feltüntetett, lényegesen pontosabbnak látszó 60 783-as adatának. A fentiek alapján jogosnak tűnik az a feltételezésünk, hogy Puky e művében erősen támaszkodott Nagy Lajos Notitiájára. Szólnunk kell DÓCZY JÓZSEF

45 cisztercita szerzetes e korszakban egyedülálló, hatalmas vállalkozásáról is, amellyel egész Európa földrajzi leírását kívánta magyar nyelven közölni. Műve 12 kötetben Bécsben 1829—31 között jelent meg „Európa Tekintete Jelenvaló Természeti, Míveleti, és Kormányi Állapotjában" címmel. Művében a szerző először Európát „átaljában" tekinti át, majd NyugatEurópa országaitól indul kelet felé, és a IX. kötetet szenteli Hazánknak, bemutatva „Magyar Országot Erdéllyel, és a' Magyar Birodalmakat". Hazánkat megyénként tárgyalja, s ezeket követik a vármegyékhez nem tartozó jászkun kerületek és a hajdú városok. Szemelvényünkbe a Pest vármegye leírásánál feltüntetett Kecskemét és a Kiskunság leírását vettük fel. Dóczy sok újat nem nyújt a kutatóknak. Űgy tűnik, hogy Vályi lexikonára támaszkodik. Néhány adata mégis érdekes. Nagy Lajos egy évvel korábban