Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: A kővári kerület története - Bevezetés a fordításhoz
A XVII. század folyamán Kővár fejedelmi vár maradt, és gyakran szolgált nevezetes rabok börtönéül. Híres foglya volt 1633—1649-ig Zólyomi Dávid, I. Rákóczi György kedves embere, akit felségárulás miatt zártak Kőváron fogságba. Tizenhat évi rabság után a börtönben halt meg. Ugyanide záratta I. Rákóczi György az 1638-ban elítélt szombatosok egy részét is. 26 Amikor 1661-ben Kemény János a fejedelemség megszerzése érdekében Barcsai Ákos fejedelem ellen támadt, és őt elfogta, rabsága helyéül ugyancsak Kővárt jelölte ki. Barcsai azonban nem érkezett meg Kővárba, mert Kemény parancsára emberei útközben megölték. 27 Ugyanebben az évben Ali temesvári basa 28 haddal támadt Kővárra az 1660—62-i hadjárat során, de bevenni nem tudta. Rákóczi szabadságharcának kezdetekor gróf Teleki Mihály volt a vidék főkapitánya, aki a vár német parancsnokát vasra verette, és a várat Rákóczinak hódoltatta. A szabadságharc bukása után Rabutin 29 megpróbálta őt törvényszék elé állítani, de Telekinek nem lett bántódása, lévén a római szent birodalom grófja. 30 Rabutin a bosszúját a váron töltötte ki, és egyes források szerint már 1713-ban levegőbe röpíttette. A vár lerombolásának évét Bél Mátyás 1717-re teszi. Tekintve, hogy Bél Mátyás 1725-ben járt Kővárvidéken, így nehéz eldöntenünk, hogy kinek van igaza. Hiszen Palmer Kálmán dicséretes alapossággal állította össze Kővár történetét, ugyanakkor Bél Mátyás a kortárs személyes tapasztalatával is hitelt érdemel. Amint tudjuk, Rabutin 1717-ben meghalt. Mivel a vár lerombolása egybehangzóan az ő nevéhez fűződik, ez valószínűsíti, hogy a várat már 1713-ban felrobbantották. Ezt a korábbi dátumot az is indokolja, hogy a nagymajtényi fegyverletétel után a szabadságharc bujdosói közül sokan találtak menedéket a vár falai között, és így érdeke volt a királyi hatalomnak a vár mielőbbi megsemmisítése. Semmiképpen sem fogadható el — éppen Rabutin halálának időpontja miatt — a vár lerombolására vonatkozó 1718-as adat, melyet Szatmár vármegye monográfiája említ. 31 Evvel a vár története véget ért, de továbbra is megmaradt a közigazgatásilag különálló Kővárvidéke. Amint látni fogjuk, Bél Mátyás leírja Kővár címerét, de annak ábrázolását sem nála, sem Palmer Kálmán művében nem találtuk meg. Palmer egy lírai mondattal adózik a kővári címernek: ,,A vár mellett álló meredek sziklás csúcson, a Sólyomkőn azonban, mely Kővárvidék címerében is benne van, állítólag ma is találnak még sólyomfészkeket." 32 Egyedül Szolnok-Doboka vármegye Monográfiája mutatja be a 334. oldalon Kővárvidéke pecsétjének rajzát. Majd a 342. oldalon azt így írja le: ,,A vidék pecsétje egykorú barokk pajzs: „S. Kővariensis Districtus" körirattal." Kővárvidéke lakosságáról Bél Mátyás művéből megtudjuk nemzetiségüket, foglalkozásukat, és gyakran olvashatunk nála bírálatot is a lakosok jelleméről, munkaszeretetéről. A lakosság számáról azonban egyetlen adatot sem találunk. Ez nemcsak ebben a műben van így, de Bél Mátyás többi művéből is teljesen hiányzanak a népességre vonatkozó statisztikai adatok. Ennek okát Haán Lajos részint „az ország akkori rendezetlen állapotában", részint pedig abban látja, hogy „Bél nem annyira statisztikát, mint inkább az ország földrajzi és történelmi leírását kívánta adni". 33 ' Bél Mátyás rendkívül lelkiismeretes alaposságát és éppen rendteremtésre törekvő módszerességét ismerve nehéz feltételeznünk, hogy legalább a lakosság létszámára vonatkozó adatok ne érdekelték volna. Az okokat tehát mélyebben kell keresnünk. Ugyancsak Haán írja, hogy amikor Bél Mátyás a Notifia első kéziratait már elkészítette „azon hír kezdett terjedni az
