Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - FEHÉR MÁRIA Adatok a délszláv nemzetiségek alsó fokú oktatásának történetéhez Bács-Bodrog vármegyében 1945—1948

almáson, Katymáron, Kunbaján, Csatalján, Csávolyon, Garán, Vaskúton. A közös terület, az együttélés maga után vonta, hogy az egyik, vagy másik nemzetiség érdekében, vagy ellenére tett intézkedések hatással voltak a másik két nemzetiség magatartására is. 10% fölött volt a délszláv lakosság a megye 26 községe közül 7 községben (Csikéria, Katymár, Bácsbokod, Csávoly, Felsőszentiván, Gara, Hercegszántó), de jelentős délszláv lakosa volt még Bácsalmásnak, valamint Bajaszentistvánnak, amely közigazgatásilag Bajához tartozott. A megyének nem egy meghatározott részén éltek tehát a délszlávok, hanem szétszórtan, főleg a bajai és bácsalmási járás területén. Vizsgálódásainkat erre a területre korlátozzuk. Az ellenforradalmi rendszer konszolidálódása után a hivatalos magyar nemzetiség-politika — bár alapjaiban reakciós és irredenta volt — olyan elveket hirdetett meg, amely az elszakadt nemzetiségek körében rokonszenvet kelthetett Magyarország iránt. Ennek a politikának egyik sarkalatos pontja volt a nemzetiségi anyanyelvi oktatás kérdése. A nemzetiségek oktatása az úgynevezett A, B, C nemzetiségi iskolatípusokban folyt. A legteljesebb anyanyelvi oktatástól, a „kisebbségi tanítási nyelvű iskolá"-tól (A típus), amelyben a magyar nyelvet rendes, kötelező tantárgyként tanították, a vegyes: kisebbségi és magyar tanítási nyelvű iskolán (B típus) át vezetett az oktatáspolitika útja a magyar tanítási nyelvű iskoláig, ahol a nemzetiségi nyelvet kötelező tantárgyként oktatták (C típus). A típusú iskolájuk a felszabadulás előtt csak a németeknek és a görögkeleti vallású szerbeknek volt a megyében. A 30-as évek közepére egy időre eltűntek a nemzetiségi nyelven oktató iskolák és bizonyos módosításokkal a vegyes típusúra emlékeztető rendszert vezették be. A 700/1941. ME sz. rendelettel —az ellenforradalmi rendszer utolsó ilyen tárgyú intézkedésével — azonban visszaállították a teljes anyanyelvi oktatású iskolákat, de csak a német nemzetiségűek részére. Az ellenforradalmi kormányzat bármennyire is szerette volna megnyerni a nemzetiségeket és „visszahódítani" az elcsatolt területeket, soviniszta nemzetiség-politikája ezt nem tette lehetővé. Bellér Béla munkáiban részletesen foglalkozik a két világháború közötti időszak kormányainak nemzetiség-politikájával, a hazánkban élő nemzetiségek jogvédelmi törekvéseivel.

9 Az oktatás sohasem állott a társadalmi, politikai mozgalmak keretein kívül, mindig függvénye volt a politikai változásoknak. A megye politikai, 9 Bellér Béla: A Magyar Népköztársaság és a Tanácsköztársaság nemzetiségi kultúrpolitikája. In: Történelmi Szemle, 1969. XII. évf. 1—2. sz. 1—22. o. Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája. In: Századok 97. évf. 1963. 6. sz. 1279—1318. Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségpolitikájának kiépítése (1923—1929). In: Századok 107. évf. 1973. 3. sz. 645—685. o.