Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - UDVARHELYI ISTVÁN Körzetesítés a kiskőrösi járásban

fizikai felszerelésre 1960-ban a költségvetésben 130 ezer forintot fordítottunk. Viszont a felügyelőség úgy látta, hogy ezen kisiskolák felszerelése nem célszerű, hiszen a szakoktatás tovább fejlődik, és ilyen helyeken a szakoktatást bevezetni nem lehet. A legkiválóbb pedagógusok lelkes és odaadó munkával sem tudnak versenyképesek lenni a belterületi iskolákéval. A felső tagozatos tanulók eredményes oktatása csak osztott iskolákban, szakrendszerű oktatás mellett biztosítható. Ezt járásunkban a tanyán élő tanulók számára is csak körzetesítéssel tudtuk megoldani. Sürgették ezt a fent leírt körülmények, a családok szociális helyzete. A tanyai lakosság körében máig sem biztosított az, hogy az iskolás gyermek otthoni tartózkodása döntően az iskolai felkészülést szolgálja. Ezen felsorolt okokból eredt, hogy a tanyai felső tagozatosok tudásszintje, elenyésző kivételtől eltekintve, messze elmaradt az osztott iskolákban tanulóktól. Legnagyobb hiányok a készségek szintjében voltak. így nagyon rosszak voltak a helyesírási, eléggé elmaradottak voltak a szóbeli és az írásbeli kifejezőkészségek, s helyenként problémát jelentettek a tanulmányi eredmények alakulásában a rajz, a testnevelési követelmények teljesítése, amelyek előkészítése a tanyai iskolákban szintén nem volt megfelelő. Ezekből adódóan a tanulmányi eredményeik az első időszakban jelentősen csökkentek. Felzárkóztatásuk lassú, de a legtöbb hiánnyal küzdők is a 7—8. osztályokban általában utolérték a belterületi gyermekeket, és képességeiknek megfelelő szinten tanulnak. Járásunkban 1959-ben kezdtük meg a körzetesítést, melyet nagy előkészítés előzött meg. Elsősorban a szülők körében kellett felvilágosító munkát végezni. Ebben a munkában a pedagógusokon kívül részt vettek a helyi párt-, tanács, és tömegszervezetek (nőtanács, HNF, KISZ) képviselői. A felvilágosító munka nem mindenhol ment simán. Akadtak olyan helyek, ahol a tanyai területeken élő szülők ellenezték a körzetesítést. Bár ezt országos, megyei szinten is fellelhettük. Megyénkben, különösen a kiskunhalasi és dunavecsei járásokban volt a legnagyobb ellenállás. Járásunkban Tázlár községhez tartozó Szanksarokban volt ez nagyobb méretű. A szülők még a rádióhoz is írtak, „panaszlaveleket". A rádiótól le is jöttek a szülőkhöz, akik még a riportfelvételkor is sírva panaszkodtak, hogy el akarják venni tőlük a gyerekeket. Elégedettek ők a tanyai iskolájuk munkájával, minek szüntetik meg a felsősök ottani tanítását — mondották —. Ugyancsak nagy ellenállás volt tapasztalható Imrehegy községben, ahonnan Kecelre körzetesítettük be a tanulókat. E körzetesítési munkába én is bekapcsolódtam, így személyesen is szerezhettem tapasztalatokat. A nevezett