Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

FELNŐTTOKTATÁS - SZŐTS RUDOLF Gimnáziumi felnőttoktatás a Katona József Gimnáziumban

tásának irattárában velük kapcsolatban más adat vagy utalás nem található. Tekintettel arra, hogy feladatunk kizárólag a gimnáziumi felnőttoktatás áttekintése és feldolgozása, ezért ezekről az oktatási formákról részletesebben nem szólunk. Összegezés Húsz tanéven keresztül folyt iskolánkban felnőttoktatás, amint azt a 16. sz. melléklet áttekinthetően bemutatja. Az 1916-ban megindult bátor kísérlet 1949 és 1952 között megszakadt ugyan, de nem múlt el nyomtalanul. Az itt szerzett tapasztalatnak és hírnévnek köszönhetően, amikor 1952-ben országossá vált a felnőttoktatás bevezetése, akkor a helybeli gimnáziumok közül megint iskolánk jött számításba, és 17 éven keresztül becsülettel folytatta a vállalt munkát. Az irányítás az igazgató felügyelete mellett általában az igazgatóhelyettesnek mint tagozatvezetőnek a kezében volt. Ez iskolánknak következetes hagyományává lett, és minden igazgatóhelyettesi változás egyben a tagozatvezető változását is jelentette. E változások azonban nem jelentettek törést az alapelvben. Ez pedig abban állt, hogy mély humanizmussal mérlegelve a tanulók életkörülményeit, de nem engedve a liberalizmus kísértésének, reális követelményeket támasztott a tantestület a hallgatókkal szemben. A célkitűzés nem a látszateredmények, a bukásmentes vizsgáztatás hajszolása volt. A lemorzsolódás megszűntetését nem liberalizmussal akartuk meggátolni. Előre megmondtuk, hogy követelni fogunk, és akikben legalább a jószándékú igyekezetet nem látjuk, azt szívfájdalom nélkül töröljük a létszámból. Ennek köszönhető, hogy alapjában véve azok, akik az anyakönyvekbe kerültek, tehát az év végéig kitartottak, 11 % kivételével eredményesen végezték el az egyes osztályokat. A 17. sz. mellékleten látható 3655 beírt tanulóból 3248 vizsgázott eredményesen. A 20 esztendőből 15 tanévben volt érettségi vizsga, és ezek alapján 678 művelt emberfőt adtunk hazánknak. Megnyitottuk előttük a továbbtanulás lehetőségét, vagy módot adtunk nekik arra, hogy eddigi munkahelyükön magasabb képzettséggel dolgozzanak. Ez egyben az ő személyes boldogulásuk ós felemelkedésük útját is jelentette. Nem egy szerzett közülük diplomát, és lett —általában jogi doktori címmel — városi és megyei közigazgatásunk, helyi vállalataink osztályvezetője. Iskolánk tanárai, akik részt vettek ebben a nem könnyű munkában, a becsületes és jól végzett munka tudatával gondolhatnak vissza ezekre az évekre. Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik vissza-