Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)
módot adott a korszerű általános és szakműveltség viszonyának és fejlesztési irányának megvitatására. Iskolarendszerünk helyzetének értékelése során is felvázolták a várható fejlődés fő irányait. A nevelési tényezők összhangját, a neveléstudomány feladatait és a közoktatás irányításának korszerűsítését taglaló témák az iskolák fejlődését befolyásoló tényezőkként kerültek vitára. A legnagyobb érdeklődést és legtermékenyebb vitát a nevelés és oktatás hatékonysága, valamint a pedagógusok hivatása és továbbképzése váltotta kd. 147 Tantestületek, szülői munkaközösségek, párt- és tömegszervezetek százai járultak hozzá Bács-Kiskun megyében is a kongresszusi témák feldolgozásához. A megye közoktatásának eredményeit összegező megállapítások — a nagymértékű fejlődés elismerése mellett — reálisan tárták fel a legjellemzőbb hiányosságokat is. Az egyes iskolatípusok közül a legtöbbet az általános iskolával és a szakmunkásképzővel foglalkoztak. Bács-Kiskun megye általános iskoláival kapcsolatban még mindig a legfőbb gondként szóltak a széttagoltságról, a tanyai iskolák hátrányos helyzetéről, valamint a személyi és tárgyi feltételek nagyfokú hiányáról. Az ez idő tájt készített felmérések megállapították, hogy Bács-Kiskun megye 434 általános iskolai egységéből mindössze 60 olyan van, ahol a felső tagozat kettő vagy több párhuzamos osztállyal működik. A tanulólétszámot is figyelembe véve ez azt jelentette, hogy a 35 ezernyi felső tagozatos tanuló 40 százaléka járt olyan iskolába, ahol a szaktanári ellátottság hiányos. Ugyancsak általános problémaként összegeződött a szemléltetőeszközök nagyarányú hiánya. Megállapították, hogy az ún. alapvető felszerelésekből megközelítőleg 100 millió forintra tehető a hiányzó eszközök értéke. Ez folyó áron az iskolák 10 évi beszerzési kerete. A település- és iskolaszerkezetből vagy éppen a szemléltetőeszközök hiányából eredő gondok azonban mind eltörpülnek a személyi feltételek megoldatlansága mellett. 1970-ben a 3560 általános iskolai pedagógusálláshelyből 300-at pedagógiai képesítés nélküliek töltöttek be. Zömük a tanyai és a kisközségek általános iskoláiban nyert elhelyezést. A személyi gondok számbavételével párhuzamosan elemi erővel vetődött fel a pedagógusok fokozottabb társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsülése. Az általános iskola színvonalának emelésével kapcsolatban egyre gyakrabban hangzott el az igény az óvodai és napközi otthoni ellátás gyorsabb fejlesztése iránt. Mindkét intézménytípusban egyre nagyobb szerepet kap a szociális funkció mellett a pedagógiai, az iskolára előkészítő és a felkészülést segítő funkció. Főleg szülők hangoztatták, hogy az 53 százalékos 147 ötödik Nevelésügyi Kongresszus. 1970. 1. G9—108. p.