Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - FEHÉR MÁRIA Adatok a délszláv nemzetiségek alsó fokú oktatásának történetéhez Bács-Bodrog vármegyében 1945—1948

vezetőségével több mint tízszer kellett iratot váltani, sőt kintlétem alkalmával személyesen is a vezetőséget unszolni, hogy végre a saját ügyükben szükséges iratokat terjesszék fel".

31 Délszláv olvasókörök működtek Hercegszántón, Katymáron, Garán, Csávolyon, és Felsőszentivánon. OMLADINA egyesület működött Katymáron.

32 A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának délszláv szekciója 1945. december 3-án tartotta I. Országos Konferenciáját Mohácson. A konferencia után a szervezet következetesebben lépett fel a nemzetiségi jogok biztosításáért, küldötteik tárgyaltak a miniszterelnökkel, a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, a koalíciós pártok vezetőivel. A pártok közül azonban egyedül a Kommunista Párt támogatására számíthattak. A Magyar Kommunista Párt fellépése a nemzeti egyenjogúságért és annak következetes megvalósításáért egyben a nemzetiségek szegény parasztságával való szövetség erősítését is jelentette. Az I. Országos Konferencia új helyi szervezetek megalakítását és a nemzetiségi jogok tényleges megvalósításáért folytatandó egységes harcot tűzte ki célul. 1946. február 27-én jugoszláv—magyar vegyesbizottság járt Bács-Bodrog vármegyében. A látogatás eredményeként a belügyminiszter 152 823/1946. III./9. sz. rendeletében utasította a főispánt, hogy azokban a községekben, ahol a község lélekszámának 20%-át kitevő szláv nemzetiségű lakos él, mind a községházákon és jegyzői irodákban, mind más középületeken a hivatalos feliratokat a magyar nyelven kívül az illető szláv nemzetiség nyelvén is egyenlő mértékben helyezzék el. „Általában biztosítani kell, hogy a községi igazgatás körében a szláv lakosság ügyeinek intézésénél a községi alkalmazottakhoz anyanyelvén fordulhasson."

33 A főispán nem nagyon sietett a rendelet végrehajtásával, mert csak március 20-án utasította az alispánt a szükséges intézkedések megtételére. Dr. Barcsai Iván alispán azonban nemleges választ adott, miszerint „hatóságom területén olyan község, ahol a község lélekszámának 20%-át kitevő szláv nemzetiségű lakosság volna —nincs."

34 Ennyire megváltozott volna a helyzet 1945-höz viszonyítva ? Ekkor ugyanis még az alispán saját kimutatása

35 szerint is legalább három olyan község volt a vármegye területén, amelynek délszláv lakossága meghaladta a 20%-ot (Katymár, Gara, Felsőszentiván). 31 BKmL. Bács-Bodrog vármegye alispánja 10.742/1948. 32 BKmL. Bács-Bodrog vármegye alispánja 10.742/1948. Sajno3 az egyesületek, olvasókörök működésére, létszámára vonatkozóan nem tükröznek semmit az iratok. 33 BKmL. Bács-Bodrog vm. főispánja 184/1946. Mindezt a belügyminiszter — Nagy Imre — így indokolja: ,,Igen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar—jugoszláv jóviszony megszilárdítása minden rendelkezésre álló módon és eszközzel megtörténjék." 34 BKmL. Bács-Bodrog vm. alispánja 7.003/1946. 35 BKmL. Bács-Bodrog vármegye alispánja 1.650/1945. lásd 5. old.