Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - FEHÉR MÁRIA Adatok a délszláv nemzetiségek alsó fokú oktatásának történetéhez Bács-Bodrog vármegyében 1945—1948
fejlődésének is az alapját. 1948 pedig a Kommunista Párt által meghirdetett oktatás-politikának a sikere, megteremtve az egységes, mindenkire kiterjedő 8 osztályos állami oktatás feltételét. Bár a nemzetiségi állami iskolákat korábban hozzák létre, mint a magyar iskolák államosítását, mégis ez az az időszak, mikorra a kezdeti szervezési „küzdelmek" lecsillapulnak, kialakul a működési forma, rendeződnek az anyagi és személyi feltételek. A magyar anyanyelvű tanulókkal minden tekintetben azonos szintű és szellemű általános oktatás valósult meg az idegen anyanyelvűek, így a délszlávok részére is hazánkban. A mai Bács-Kiskun megye déli része — pontosabban három járása: a bajai, bácsalmási és a jánoshalmi járás —alkotta a 4343/1949. /259/MT sz. rendelet megjelenése előtt Bács-Bodrog vármegyét. A vármegye területén a magyar lakosság mellett két nemzetiség élt jelentősebb számban a felszabadulás előtt is a trianoni határon belül : a német 2 és a délszláv. A délszlávok nagyobb részét a horvátok alkották a megyében, szerbekkel egy-két községben elszórtan találkozunk Hercegszántó kivételével, ahol egy tömegben élt a szerbek 99%-a. Ezen a földrajzi területen a horvátoknak két „néprajzi csoportja" élt a bunyevácok 3 és a sokácok. A horvát nemzetiségen belül a bunyevácok voltak többségben. A vármegye nemzetiségi összetétele: Nemzetiség Az 1930. évi népszámlálás alapján 4 Az 1941. évi népszámlálás alapján 5 Az 1945. évi alispáni kimutatás alapján ü magyar 72 832 78 171 77 818 német 28 080 26 811 12 710 szlovák 63 23 7 szerb 214 324 932 horvát 8 163 7 475 7 606 egyéb 116 186 254 Összesen : 109 468 112 990 99 327 2 A német nemzetiség felszabadulás utáni története, az anyanyelvi oktatás alakulása egy másik tanulmány tárgyát képezheti. Ez a tanulmány erre a feladatra nem vállalkozik. 3 MÁNDICS, 1969. 43. o. „A hagyományok szerint a bunyevácok ősei Raguzától ÉNY-ra a Chlum hegység körül, a Buna folyó mellékén éltek, s az innen elvándorolt családok nevezték magukat Buna-vidékinek, azaz : a maguk nyelvén bunyevácoknak. Ebben a népcsoportban évszázadokon át megmaradt az egykori összetartozás tudata. Növelte a zavart körülöttük, hogy hivatalos szervek nem tettek különbséget sokác és bunyevác között, sőt még a szerbekkel is egy kalap alá vették őket. A zavart az is fokozta, hogy nyelvüket a tudományos munkák meggondolásai alapján illir nyelvnek, őket magukat meg dalmatáknak kezdték nevezni, vagyis „dalmáciai emberek"-nek. Dalmácia lakosságának nemzetiségi hovatartozása a történelem során sokszor változott, bár a dalmata az egyik illir törzs neve volt, egyáltalán nem állíthatjuk azt, hogy a bunyevácok tulajdonképpen „dalmaták", csupán azt, hogy a horvátok egyik néprajzi csoportja." 4 Az 1930. évi népszámlálás, demográfiai adatok. Statisztikai Közlemények. 1932. 41. o.
