Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

ma nálunk élő valóság. Sokat segít ebben a nyelvápoló „Bunyevác Klub" léte is. A községben ma már az uralkodó nyelv a magyar. A nemzetiségi gyermekeket nagyon sok hatás éri. Természetes igénye és egyben létérdeke tehát a nemzetiségi tanulóknak, hogy az iskolában tökéletesítsék anyanyelvi tudásukat, s megszerezzék a magyar nyelven való gondolkodásnak, szóbeli és írásbeli kifejezésének tökéletes biztonságát. A nehézségek azonban elsősorban nem a nemzetiségi iskolarendszerből, hanem a nemzetiségi nyelveknek az utóbbi időben kialakult sajátos helyzetéből erednek. Figyelmen kívül hagyva most — az egyébként nem lebecsülendő — szervezési, tanszerellátási, tanerőpótlási, pedagógiai, didaktikai és egyéb nehézségeket, egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk azt az alapvető nehézséget, hogy a csak tájnyelvet — nagyon is eltérő szinten — ismerő nemzetiségi gyermek számára nemzetiségi nyelvük elsajátítása szintén egy idegen nyelv megtanulását jelenti. Ez a —még oly korszerű —órarendbe épített tanórákon sem sikerülhet példamutatóan megfelelő nyelvi környezet nélkül. Véleményem szerint, mesterséges nyelvi környezetet kell biztosítani azoknak, akik az anyanyelvüket tanulni akarják, körzetesítéssel és kollégiumokban. A magyarral azonos intenzitásúak, hatásfokúak legyenek tanintézményeink, hiszen a nemzetiségi nyelvek elsorvadása nem lehet érdekünk. Döntő fontosságúnak tartjuk azt is, hogy az elkövetkező évek hatékonyabb világnézeti, erkölcsi, politikai nevelésének komplex folyamatában — annak szerves részeként — növekedjék a nemzetiségi anyanyelv szerepe, az anyanyelvi kultúra és a hagyományok megszerettetése, megbecsülése érdekében váljék eredményesebbé az egészséges nemzetiségi öntudatra nevelés. Tudjuk, hogy a nemzetiségi pedagógusra nagyobb terhek hárulnak, mint általában. Mégis vállalják a nagyobb terhet, a több munkát — az iskolában és az iskolán kívül is. Nagyon sok múlik a helyi szervek, a tanácsok, az iskolaigazgatók, az egyes pedagógusok munkáján, a nemzetiségi kérdéshez való viszonyán. Ha elvétve is, akad olyan helyi vezető, akinek hibás magatartása, nem kellően körültekintő intézkedése visszahúzódást okoz. Van ilyen tapasztalatunk, mondhatnám azt is, hogy nemzetiségi politikánk ismerete és gyakorlati érvényesítése minden szinten, a maga munkájában mindenkinek kötelessége. Törvényeinket sérti meg, aki ezzel ellentétesen cselekszik.