Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

kapcsoljanak, és azt az udvarral együtt körülkerítve épségben fenntartani kötelesek a hívek . . .". A csávolyi születésű Michler Sebestyén fizetése: készpénzben 126,— Ft, természetben 90 pozsonyi mérő búza {kb. 29 q), 6 öl hasábfa, 2 petrence széna. Mint kántor, az érsektől kapott y

2 szesszió kihasított földet (kb. 23 kh.). A tanítás anyagát az egyház szabta meg. A legfontosabb tantárgy tehát a vallástan, az imádságok, s némi olvasás. Ilyen volt a legtöbb iskola az érsekség területén is. Magasabb fokon állottak azok, amelyekben olvasást, írást, esetleg számolást tanítottak. A tanítás nyelve a lakosság összetételétől függött. A nemzetiségi összetétel változása következtében egyre több helységben vált szükségessé a két nyelven való oktatás. Sőt, volt olyan község, ahol három nyelven : magyarul, németül és bunyevácul tanítottak. Bunyevácul és németül Garán és Csávolyon. A tanítás módszereit alig említik a viziták. A tanítás eredményességéről csak annyiban beszélhetünk, hogy a gyerekek álmukból fölverve is tudták a katekizmust, az imádságokat, a ministrációt, de a gyakorlati élethez szükséges ismeretekkel alig-alig rendelkeztek. A tanítók nyelvtudását környezetük is meghatározta. A vegyes ajkú köz ségek —

Gara, Katymár, Miske, Csávoly —tanítói 2—3 nyelven is beszéltek. Az 1868-as törvény megalkotása és szentesítése, folytatása és betetőzése a köznevelés országos rendezését, törvénybefoglalását sürgető törekvéseknek. Ugyanakkor kompromisszum is, mert mellőzte 1848 forradalmi öröksége. Az e kompromisszumokból eredő hiányok, hibák nyomait 80 éven keresztül viselte magán a magyar közoktatás és amelynek ballasztjából, az egyházi iskolák káros örökségétől csak a felszabadulás után tudott végleg megszabadulni. Népiskolát — a törvény által megszabott módon — fenntarthattak és állíthattak a különböző egyházak, társulatok, községek és az állam. A törvényjavaslat tehát az államot nem kötelezte iskolák állítására, de lehetővé tette számára is népiskolák szervezését. Az állam feladatát azonban nem új iskolák állításában látta Eötvös József, az ország első kultuszminisztere. Minden római katolikus hitközségben, mely népiskolát tartott fenn, legalább öt választott tagból álló iskolaszéket kellett kialakítani. Ez évi 2—3 ülést tartott. Az iskola felett a helyi felügyeletet az iskolaszék gyakorolta (pl. óralátogatás, fegyelmi ügy vagy kinevezés, gazdasági ügyek, vizsgák ideje). Az üres tanítói állásokra pályázatot hirdettek és a választást vezette, a megválasztott tanítót hivatalába iktatta. A hitközségnek a plébános volt az elnöke, aki ezzel a rk. hitfelekezeti népoktatási intézetnek is igazgatója