Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

hogy a dalmát nyelvet beszélők — török uralom alatt álló tartományait — járják be. Az egyik magyar: Szini István, a másik bunyevácz: Kasics Bertalan, 1622-ben az iránt folyamodott a szentszékhez, hogy a kalocsai egyházmegyében a bunyeváczok között teljesíthessen lelkészi teendőket. Ily előzmények után jött vidékünkre 1649-ben Ibrisimovics Marin belgrádi róm. kath. püspök, aki úgy látszik maga is boszniai származású lehetett s a magyarországi katholikus szlávokat az ő egyházmegyéjéhez tartozóknak tekintette. A püspök, miután Gyöngyösön, Jászberényben, Kecskeméten és Szegeden a bérmálási körutat elvégezte, október 11-én Martonoson s a következő napokon Bajmok, Jankóvácz, Mélykút, Szántóvá, Zombor, Bács, Szonta és Bukin községekben fordult meg, ahol mindenütt bérmált. Mivel e vidéken, ahol a püspök megfordult, később is jobbára bunyevácz és sokaez lakosság élt, megállapítható, hogy Ibrisimovics csak a szláv ajkú községeket látogatta meg. Kláics ismert délszláv történetíró szerint a boszniai ferenczrendi szerzetesek közül a XVII. században bizonyos Zvizdovics Angelus eszközölte ki Mohamed szultántól az engedélyt arra, hogy ő és társai a boszniai római katholikus szlávok lelki ügyeit gondozhassák. A Boszniából bevándorló bunyeváczokat tulajdonképpen ők kísérték új otthonukba. A zombori szent ferencziek naplója szerint a szerzetesek itt épp úgy lelkészkedtek, mint Boszniában, s a török hódoltság idején az egész kalocsai egyházmegye hitközségeit a bosnyák rendtartomány ferenczes szerzetesei rendszeresen látogatták Zomborban pedig összesen 250 éven át lelkipásztorkodtak. A török uralom hanyatlása, főleg pedig Bécsnek 1683-ban történt ostrom alóli felmentése után a Balkán félsziget keresztény népeiben is felébredt a remény, hogy a hosszas rabigát talán lerázhatják. Boszniában a felszabadítási mozgalom vezetői természetesen a szerzetesek voltak, s miután I. Lipót király a délszláv népeket a török ellen való felkelésre buzdította, Ograncsics Miklós boszniai püspök 1684-ben titokban az udvarhoz ment s kijelentette, hogy a boszniai hívek várva-várják a felszabadító csapatokat. Ekkor történt, hogy Lipót király a szerb Brankovicsot bízta meg a balkáni tartományok felkelésének szervezésével, akinek biztatására az összes szlávok megmozdultak. 1687-ben Eszéket és Péterváradot ugyan visszafoglalták a törököktől, egyelőre azonban a dunai tartományok tervbevett felszabadítása nem valósult meg. így a szerbiai és boszniai részek lakossága egyrészt a törökök boszszújától tartva, másrészt a keresztén}

7 fegyverek szerencséjében bízva, felkerekedett lakóhelyéről, s ama rokonai után indult, akik már régi idők óta nálunk laktak s így megszabadultak az ozmán rabigától. • 1687 tavaszán Petrovics Nóvák kapitány közel 5000 szerbet hozott át a