Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

Nemzetiségi hovatartozás szerint a magyarországi délszlávok horvátnak, szerbnek vagy szlovénnek vallják magukat. Etnikailag a következő horvát népcsoportokat különböztetjük meg hazánkban: bunyevácok (Bácskában), sokácok, bosnyákok (Baranyában), Dráva és Mura menti, valamint a nyugati megyék horvátjai, akik etnikailag a burgenlandi (gradiscei) horvátok csoportjához tartoznak, és még a rác, dalmát megjelölésű horvátok. A szlovének Szentgotthárd (Monostor) környékén, míg a szerbek Budapest és környékén, Mohács térségében, Békés és Csongrád megyében élnek. A szerbek a cirill-, a horvátok és a szlovének a latin írást használják. Ezen kívül a szerbek kivétel nélkül görögkeleti vallásúak, a horvátok és a szlovének pedig római katolikusok. A nyelvi, írásbeli és vallási különbségek jelentkeznek a sajtótermékek kiadásában is. A fentiekből kitűnik, hogy a nemzetiségi és etnikai szempontból tagolt, társadalmilag és politikailag egységes délszláv nemzetiség, néprajzi szempontból rendkívül színes, sokrétű és gazdag értékek őrzője és művelője. Sokrétűségükre földrajzi szórtságuk is jellemző, ugyanis 11 megyében [Bács-Kiskun (Backa), Baranya (Baranja), Békés (Bekesska), Csongrád (Cungradska), Fejér (Biogradska), Győr-Sopron (Jursko-Sopronska), Pest (Pestanska), Somogy (Sumadijska), Tolna (Tolna), Vas (Zeleznoj), Zala (Zaladijanskoj) több mint 100 településen több tízezer lakos él a magyar és más nemzetiségű lakossággal együtt. Az eltérő sajátosságok és a szétszórtság egyaránt túlnyomórészt arra vezethető vissza, hogy ezek a népcsoportok rendkívül tragikus, szenvedésekkel teli történelmi út során érkeztek Magyarországra. A hazai délszlávok eredetével és történetével több hazai és jugoszláviai kutató foglalkozott, de erről mindmáig egyetlen összefoglaló tanulmány sem készült. A délszlávok bevándorlásával kapcsolatosan nagy általánosságban két vélemény ismeretes : az egyik őslakóknak, a másik vélemény szerint pedig olyan bevándorlóknak kell tekinteni őket, akik önként, kényszer hatása alatt vagy hívás alapján települtek Magyarországra. Hazánkban a délszlávok tömeges bevándorlása több évszázadon át néhány hullámban történt, ugyanez a jellemző a bunyevácok betelepedésére is. Baja város és környéke legnépesebb délszláv népcsoportját a magukat bunyevácoknak nevező délszlávok — horvátok — képezik. E helyütt nem célunk annak a bőséges történeti irodalomnak az interpretálása, amely a bunyevácok eredetkérdését és betelepülésének körülményeit vizsgálja. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a bunyevácoknak három nagy csoportját szokták megkülönböztetni, amelyből kettő a Balkánon él, a harmadik pedig Jugoszlávia északi részén a Bácskában, valamint Magyarországon,