Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez
nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike". Tekintettel, hogy a vármegyében a községek nagy része vegyes nemzetiségű volt, ugyanennek a törvény §-nak további része is igen fontos: „Vegyes ajkú községben ez okból oly tanító alkalmazandó, aki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, ahol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, amennyire a község ereje megengedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak." Az 1868. évi XLIV. tc. 17. §-a arról is gondoskodott, hogy a zárt egységekben együtt élő nemzetiségek az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön nyerhessenek képzést. „ . . . a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb célja lévén köteles ez az állami intézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegben együtt élő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik." Valóban nem ismerünk egyetlen olyan esetet sem, hogy a kormány az iskolafenntartó helyett állapította volna meg a tanítási nyelvet, vagy a vallásfelekezet önkormányzatába komolyabban beavatkozott volna. 1907-ig az iskola fenntartójának minden joga meg volt arra, hogy akár teljesen, akár részben nemzetiségi nyelvet állapítson meg iskolai tannyelvéül. Mint az előző fejezetben láttuk, ezzel a szerb autonómia messzemenően élt is. Ezt követően mint más összefüggésben ugyancsak érintettük, az 1907. XXVII. tc. 18. §-a már súlyosan korlátozta ezt azzal, hogy a törvény életbe léptetésekor ha valahol a tanítási nyelv magyar volt, azon már nem lehetett a későbbiekben a nemzetiségi, tehát esetünkben a német nemzetiségi többségű lakosság érdekében sem változtatni. A bácskai protestáns németség egyházmegyei vezetése nem élt a törvények fent vázolt lehetőségeivel. Magyarországon a Bács-Bodrog vármegyében élő német iskolák vették leginkább igénybe az állami segélyeket és községi támogatásokat. 44 A protestáns németnyelvű iskolák közül, a vizsgált korszakunk végefelé, többen a királyi tanfelügyelőség szigorú ellenőrzései miatt panasszal fordul tak a püspökséghez. Jelentették, hogy a hittant Torzsa, Ószivácz, Újverbász, Kuczura német lelkészei „ . . . háborítatlanul, öt évtizede csak német nyelven taníthatták. Novembertől a tanfelügyelő kifogásolta és többször 44 E. Ludwig: Le sort des minorités nationales en Hongrie et en Tcsechosîovaquie. Bp. 1922. 40—41. p. Például 1913/14-ben 3321 nem magyar tannyelvű iskola kért és kapott 2,5 millió aranykorona államsegélyt. 1480 román tannyelvű, 307 szlovák, 182 német, 31 szerb, 3 szlovén és 2 cseh tannyelvű iskola. Bács-Bodrog vármegye 02 német tannyelvű illetve német—szlovák tannyelvű iskolája kapott 1913-ban államsegélyt, amely a/, összmagyarországi német tannyelvű iskolák segélyének 30%-a volt.
