Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez
nemzetiségi nyelven történő tanítást háttérbe szorítani. Tekintettel arra, hogy a kormányzat anyagi bázisa nem volt elegendő egy nagyszabású államosítási terv megvalósítására, továbbá ideológiai fenntartások is erőteljesen befolyásolták annak radikális végrehajtásában, ezért a nemzetiségi népiskolák és azok anyanyelvi oktatásának háttérbe szorítását a polgári törvén} rhozás eszközeivel, valamint különböző pedagógiai elvekkel alátámasztott központi utasításokkal törekedett elérni. Az 1879. évi XVIII. tc. a magyar nyelv tanítását az ország valamennyi iskolájában kötelezővé tette. Ennek hatását nem lehet kétségbe vonni, de egy évszázad vitája e kérdésről, nem is beszélve az egykori nemzetiségi publicisztika hatalmas túlzásairól, úgy állították be a törvényt, mint amely „halálos csapást" mért a nemzetiségi népoktatásra. Mások az „erőszakos magyarosítás" pregnáns megnyilatkozásának értékelték, a retrospektív módon, valójában „tudományos-agitatív" — főleg nyugatra kolportált — irodalom, a nemzetiségek nyelvének „teljes eltörléséről" írt e törvényt elemezve még századunk negyvenes éveiben is. 6 A törvény gyakorlati alkalmazásának évében 1880-ban: 8332 nemzetiségi nyelven tanító iskola volt Magyarországon, egy évtizeddel később 7244 nemzetiségi iskolát találunk. A vegyes tannyelvűeknél a magyar nyelv tanítása teljesen eredménytelen, szinte csak formálisnak tekinthető a „vegyes tannyelvű" megnevezés. A kiegyezéstől a század utolsó évtizedéig az erdélyi szászok, továbbá témánk szempontjából fontos szerbek őrizték meg teljes mértékben anyanyelven folyó tanításukat. Sőt a szerb népiskolák száma a jelzett két időszak között emelkedett: 245-ről 312-re. A magyar—szerb vegyes tannyelvű iskola a magyar tanítási nyelv rovására csökkent 52-ről 42-re. Az iskolák tannyelvében a nemzetiségek kárára beálló változás legsúlyosabban a szlovákoknál jelentkezett, a rutén nemzetiségi iskoláknál is jelentős csökkenést találhatunk. A román tannyelvű iskolák 2756-ról 2587-re csökkentek, de ugyanakkor a román-magyar vegyes tannyelvűek 394-ről 470-re emelkedtek. A számszerű csökkenés valójában még mindig nem jelentette azt, hogy valamiféle radikális, vagy ahogy a nemzetiségi politikai sajtó hangsúlyozta, „brutális" beavatkozás történt. A csökkenésbe bele kell számítani azt is, hogy az összes iskolák közel 2,0%-a 1880—1890 között megszűnt és a követelményeknek megfelelőbb, nagyobb vagyoni erővel bíró egyházközségek alapítottak közös C Pl.: SchuUhess H.: Europaischer Geschichtskalender. Nördlingen Jahrgang 1941. Vagy hasonlóképpen nem objektív megállapításoktól hemzseg Rudolf Brandsch: Die Deutsche Bewegung in Vorkriegsungarn 1907—1914. Bukarest, 1941. A népiskolai erőszakos magyarosítás mellett a névmagyarosításról is azt állítja, hogy erőszakkal, presszióval folyt.
