Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

SZAKMUNKÁSKÉPZÉS - KEMÉNY JÁNOS A bajai szakmunkásképzés a felszabadulás előtt

noneszerződés és a tanonclajstrom említett rovata rögzített. Az esetek többségében a mester élelmezte és ruházta a tanoncot, fizette a szegődtetési és a szabadítási költséget, olykor az iskoláztatási költségeket is. Ha a tanonc vidéki volt, lakást adott, és általában a mosásról is gondoskodott. Betegség esetére általában a mester vállalta az ápolás költségeit. A kikötések között elég gyakran szerepelt bizonyos ruhadarabok, mint pl. külső-, belső- és szabadulási ruha elkészítése. Tandíj fejében változó összegű pénzt vagy természetbeli fizetséget (pl. 1—2 akó bort, meghatározott értékű vagy súlyú tiszta búzát, fát stb.) kötött ki magának a mester. Előfordult, hogy a szerződő felek a tandíj részletekben történő megfizetésében egyeztek meg. Vannak példák arra is, hogy a mesterek a tanoncszerződés megkötésekor felajánlották, hogy a tanoncot néhány hónappal korábban felszabadítják, ha a szülők az általuk ezért kért összeget megfizetik. A kőműves, ács és szobafestő szakmákban szokásos volt, hogy az inasnak, szakmabeli jártasságának növekedésével párhuzamosan emelkedő összegű napszámot, heti vagy havi bért fizetett a mestere. A mesterek igyekeztek biztosítani magukat a váratlan esetekre: megszabták a kártérítési igényüket arra az esetre, ha a tanonc akár akarva, akár véletlenül — szakmai járatlansága miatt — kárt okoz, ha iskolamulasztási bírság fizetésére kötelezik, ha a tanonc képtelen a szakma elsajátítására, és ezért a mester kénytelen szerződést bontani. A megállapodások megvalósulását vizsgálva az inasok kiszolgáltatottsága a legszembetűnőbb, a részletes megállapodások ellenére. Altalános volt például, hogy a tanoncidő kikötött vége után ledolgoztatták a tanonccal a betegsége miatt kiesett napokat, vagy megvették ugyan a szerződésben vállalt ruhaneműt, de ennek fejében a tanoncnak a kikötött időnél tovább kellett dolgoznia. Gyakran előfordult, hogy inasaikkal cselédmunkát végeztettek a mesterek. A békéltető bizottság elé csak a kirívó esetek kerültek, de ezek száma is tekintélyes. Auth János borbélymester pl. halászni küldte a tanoncát, és fát vágatott vele az erdőben,

209 Rausch Sándorné varrónő pedig mezei munkát végeztetett a tanoncával.

210 A verés, az éheztetés, az inas munkaerejének a végsőkig való kihasználása, az embertelen munka- és lakáskörülmények, a teljes kiszolgáltatottság az inasok mindennapi életének velejárói voltak. Ezek a tények általában a tanoncok szökései kapcsán derültek ki. Éder Kálmán szobafestő tanonca pl. háromszor szökött meg. Az első szökése előtt a mestere pénzért küldte az ügyfeleihez, és mert a tartozásokat nem tudta behajtani, úgy megverte, hogy az arcán felrepedt a bőr, és kiesett egy foga. A másodszori szökés oka az volt, 209 Ipt. ir. 62/1887. 210 Uo. 483/1912. 26* 403