Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

SZAKMUNKÁSKÉPZÉS - KEMÉNY JÁNOS A bajai szakmunkásképzés a felszabadulás előtt

bizonyítja, hogy bár a későbbiekben sem idegen a kívánt végzettség meg­szerzése alóli felmentés megadása, a tendencia kedvező, és az 1936. évi ren­delkezésnek többé-kevésbé sikerült érvényt szerezni. A tanoncok átlagéletkora ennek megfelelően a következőképpen módo­sult: Kórja az 1884-ben és az 1944-ben tanoncszerződést kötött tanulókról^ 1 A TANONCOK KORA /iV/ 12 - r- 1 11 - r 10 0 Tó 20 30 40 50 ~60 A TANONCOK SZÁMA /FŐ/ A törvényes szabályozások eredményeként néhány évtized igen számot­tevő változást hozott. Míg 1884-ben a tanoncszerződést kötők átlagéletkora 12—15 év volt, 1944-ben a tanoncok többsége 14—17 éves korában állt munkába. A tanoncidő hosszát is az idézett törvények szabályozták. Az 1922. évi XII. tc. 89. §-a úgy rendelkezett, hogy a tanidő általában nem lehet két év­nél rövidebb és négy évnél hosszabb. Az 1936. évi VII. tc. 21. §-a nem ha­gyott ilyen tág teret a választásra, azt rögzítette, hogy a tanoncidő általában 141 A tanonclajstromok bejegyzései alapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom