Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KOVÁCS LÁSZLÓ A kecskeméti piarista gimnázium tanulóinak társadalmi hovatartozása a két világháború között
a piarista nevelés a kormányzat kívánalmai szerint hangoztatta is a jó honpolgárrá nevelést, melynek célja volt „a helyes tartalmú erős nacionalizmusra való nevelés, a magyarságban rejlő szellemi és fizikai értékek tudatában a történeti hivatás és felelősség érzetének ápolása, a magyar egység gondolatának kiemelése, Széchenyi szellemében az önismeretre való nevelés s a munkás, cselekvő magyar kimunkálása. — Az a gondolat pedig, hogy itt ezer esztendő óta államot alkotó magyar nemzet az új történeti helyzetbe sohasem törődhetik bele, a magyar irredenta gondolat alapja . . . Meg kell teremteni az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját!" —olvashatjuk 1932/33-tól 1936/37-ig változatlan szövegezésben az iskola Értesítőiben. Vagyis a kegyestanítórendi nevelés is magáévá tette a kor iskolapolitikáját, és visszhangozta, idézte is a volt piarista főgimnáziumi tanár, majd oktatásügyi miniszteri államtitkár Kornis Gyulának a gondolatait, amelyeknek 1921-ben adott hangot „Külpolitikánk irényelvei" c. tanulmányában. 54 Az 1928-ban kiadott rendelet pedig —a Kegyestanítórend számára szimpatikusán — a mérsékelten haladó Széchenyit állította követendő pedagógiai példaképül a tanárok elé, hangoztatva szintén, hogy „a mai tragikus helyzetünkben a nemzeti Önismeretre való nevelés Széchenyi szellemében elsőrendű kötelességünk." 55 Az Értesítőkben azonban a „hazafias nevelés" címszó alatt alig ad hírt az iskola az egész intézetet átfogó aktívabb mozgalmi tevékenységről. 56 Mert ugyanekkor a Kegyesrendnek az is óvatos nevelési elvévé lett —Balanyi György fogalmazta meg! —, hogy „a különböző világnézetű és pártállású szülők érzékenységére való tekintettel az sem kívánatos, hogy az iskola a napi politika kérdéseinek fejtegetésébe bonyolódjék, ha még oly magas elvi álláspontról teszi is ezt ... a politikai ismeretek közlésének minden egyoldalú pártszemponttól és érdektől függetlenül kell történnie." 57 És később is hangot kapott a piarista iskolavezetésben és nevelésben a Schütz Antal által hirdetett mértéktartó elutasítás: „Korunk sok tiszteletreméltó törekvések tanúja az iskola ügyében. Mind hálás és tanulékony lélekkel vesszük. De aki nem az elméletek virányos rétjein andalog, hanem az életnek bogas-bütykös erdőjében dolgozik, keserves napszámban, ennek a 54 Komis Gyula: Nemzeti szellem a kultúrpolitikában. (Neveléspolitikai dokumentumok . . . 135. skk.) 55 Hiv. Közi. 1928/15—19.1. — Uígy a Kegyest, rendi Gimn. Ért. 1931/32. 18.1. s. köv. években is 1936/ 37-ig. 50 Az iskola a történeti eseményeket — az Értesítők és Évkönyvek tanúsága szerint — általában mértéktartóan, de a kormányzat intencióinak szellemében méltatta ünnepségein és alkalmi rendezvényein (zászlóvitel Lévára 1938-ban, észak-magyarországi tanulmányút stb.), kapcsolatot tartva a vezetőkörökkel. Gondot fordított tehát az intézet arra is („minden lehető helyes eszközt módot és alkalmat felhasznált"), hogy a rendszer iskolapolitikája szerint „az iskola falai közé merészkedő szélsőséges irányzatok, a társadalmi rendet felforgató eszmék a tanulók lelkét, gondolkodását ne fertőzhessék meg." (Ért. 1930/37. 27.1.) — Olykor ..tanácsokkal, biztatásokai és bátorítással is ébresztgette az ifjúság lelkében az elszánt magyar, katonás szellemet." (Ért. 1939/40. 55.1.) 57 Balanyi György: A nemzeti közéletre való nevelés. (A családi nevelés útjain 72—73.1.)
