Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KOVÁCS LÁSZLÓ A kecskeméti piarista gimnázium tanulóinak társadalmi hovatartozása a két világháború között

hogy gimnáziumba vagy felsőbb középfokú iskolába jussanak, vagy szakiskolát kellett választaniuk. A tanulók nem is kaptak érettségit a polgáriban ! — S az ún. „felső"-kereskedelmi és „felső" mezőgazdasági iskola is bár egyetemre előkészítő iskolatípus volt (tehát felsőtagozatos „gimnáziumi" kategóriába számítódtak), mégis az ezekbe az iskolákba lépőknek irányulását ez a felsőbb iskolatípus is meghatározta kereskedelmi és gazdasági irányban. (E „determináló" jelleg miatt vettük mi összehasonlításainkban egy kategóriába e két középfokú iskolát, szemben az általános képesítő műveltséget adó, egyetemre előkészítő nyolc osztályos gimnáziumokkal!) A két világháború közt a társadalmi rétegződést ugyanis az iskolapolitika is tartósítani iparkodott. Kornis Gyula szerint a nemzeti közösség alsó, középső és felső rétegre oszlott, s ennek a védelmét kellett szolgálnia a tanügynek is. Az „alsó rétegnek", —a napszámosoknak, gyári munkásoknak, kézműveseknek, földműveseknek és szolgáknak volt szánva szerinte a 6 osztályos népiskola és a tanonciskolák. A „középső réteg" kisbirtokosainak, iparos-kereskedő társadalmának, a vasút, a posta, a közigazgatás segéd- és kezelőtisztjeinek, a néptanítóknak a gyermekei a 4 osztályos polgári iskolát választhatták vagy a „felsőnek" nevezett középfokú kereskedelmi iskolát, esetleg tanítóképzőket. A „felső réteg", a „szofokrácia", azaz a tudósok, művészek, tanárok, főhivatalnokok, nagybirtokosok, nagyiparosok és nagykereskedők fiait a gimnáziumok és reáliskolák készítették elő érettségivel egyetemekre, főiskolákra vagy mezőgazdasági, erdészeti, kereskedelmi akadémiákra. Vajon hogyan is biztosíthatta volna ez az iránypolitika a Kornis emlegette társadalmi kapillaritást, illetve „folytonos átmenetet" a társadalom osztály tagozódásában, mikor egy iskolatípuson belül sem volt meg — mint látni fogjuk — az egyensúly a tanulók társadalmi összetételében ? !

8 A tanulók létszámának alakulása a középfokú fiúiskolákban A piarista iskola 1715-ben kezdte működését Kecskeméten gr. Koháry István kezdeményezésére és támogatásával. Tanulóinak létszáma 1920/21 és 1943/44 közt évenként 280 és 420 közt mozgott 8013 tanulóval. Kecskemét leglátogatottabb gimnáziuma volt tehát a piarista gimnázium, ha az össziskolások számát nézzük. A református gimnázium tanulói létszáma ugyanis 1920-tól 1944-ig 7891 volt. Lássuk most az egyes középfokú iskolák 8 Kornis Gyula: Iskolarendszerünk reformja, 1919. (Neveléspolitikai dokumentumok az ellenforradalmi rendszer időszakából 1919—1931. Szerk. Simon Gy. Bp. 1959. 120—121. 1.) — Hogy a társadalmi struktúrából adódó egyenetlenségeket a polgári társadalom közoktatási rendszere hogyan tartósította világviszonylatban, Gazsó Ferenc is részletesen kifejtette Iskolarendszer és társadalmi mobilitás c. művében (Bp. 1970.).