Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

lyen erősen hiányosak. A nevelők a tanítási órán még a tankönyv anyagát sem adják le."

69 Az időközben egyre fokozódó túlterhelést csak az Oktatási Minisztérium 1956 nyarán készített intézkedési terve nyomán tudatosítják. A megyei felügyelet ekkor már megállapítja, hogy ,,a tanulók túlterhelésének oka még mindig a tananyagban rejlik". Megemlítik még a tanulók és a pedagógusok órán kívüli elfoglaltságát is.

70 A tanulmányi munka megítélésében megnyilvánuló hullámzás összefüggött az 1953 óta tartó „vonalvezetés" cikk-cakkjaival is. Az iskolák és az oktatásügy körülményeit — a kampányszerűséget és a túlfeszítettséget — eredményező megnyilvánulások még szép számmal sorolhatók lennének. A gyapotszedéstől a gyógynövény-gyűjtésig, a kolorádóbogár gyűjtésétől a „csasztuska-brigádok" szervezéséig, a begyűjtéstől a békekölcsönök jegyeztetéséig a korszak politikai túlzásainak minden jelenségével találkozunk az iskolák és a pedagógusok munkájában is. A viszonylag csendes élet valójában nagyon is sok, feszültségtől terhes ellentmondást hordozott. Ezek — bár az iskolák átvészelték őket — gyakran napi ütközőpontjai voltak a szülők és a politika konfliktusainak. A jobb- és baloldali elhajlás elleni harc tantervi — és többé-kevésbé iskolai gyakorlati — problémái végül is az 1956. és 1958. évi tantervek kiadásával rendeződtek. A korszak oktatásügyének továbbfejlődése szempontjából az 1954. évi párthatározat nem hozott újat, legfeljebb a tanévnyitó utasítások, illetve az ideológiai—szakmai továbbképzések formájában érintették közvetlenebbül az iskolákat. A változás — a napi politika szintjén—a korábbi, úgynevezett népszerűtlen feladatok csökkenésében és a „vonal" cikk-cakkjainak mozgásában volt érzékelhető az iskolákban. Ez kétségkívül tükröződött a pedagógusok nevelőmunkájában is. Igaza volt Mód Aladárnak, amikor közoktatásunk időszerű kéréseiről 1954-ben —többek között — ezt írta: „Pedagógusaink között nem világos a hazafiság mai, számunkra reális és helyes értelmezése. Sokan hajlamosak arra, hogy hazafiságukat egyoldalúan vagy mint demokratikus, vagy mint szocialista hazafiságot értelmezzék."

71 Ugyanebben a tanulmányában hangsúlyozza továbbá a szerző a közösségi nevelés primátusát az egyéni foglalkozással szemben, a nevelés és oktatás egységét és az öntudatos fegyelem erkölcsi megalapozásának fontosságát is. Az erkölcsi—politikai tisztánlátásra ebben az időben különösen nagy szükség lett volna, hiszen 1955-ben kezdődtek meg bizonyos területeken 69 Uo. : A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Oktatási Osztályának iratai. 134—1—7/1955.: Helyzetjelentés . 70 Uo.: 141—77—1/1956.: Intézkedési terv a túlterhelés csökkentéséről. 71 Pedagógiai Szemle, 1954. 4—5. 279—316. p., C. 494—501. p., 1955. 1. 1—28. p.