Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

dékek leveleiből olvastak fel szemelvényeket. Az életből vett egyéni tapasztalatok és észrevételek életszerűvé tették a nevelés elméletének és történetének tanulságait; megláttatták a tanítói hivatásnak éppen nehézségeiben rejlő kivételes szépségeit. Nem tartjuk valószínűnek, hogy az új tantárgy bevezetése eredményeként, de összegészében megállapítható, hogy a két háború közötti időszak tanítóképzésében a hivatástudatra nevelés jelentős eredményeket ért el. A magyar tanítók többsége hivatástudattól áthatva nehéz körülmények között is — kis településeken, tanyákon, küszködve a tudatlansággal, előítéletekkel, —nagy áldozatvállalással végezte munkáját. II. Tanítónőképzés és óvónőképzés a népi demokráciában (1945—1959.) Felszabadulás és a képzés megindulása Az 1944—45. tanévet a két kecskeméti leánylíceum és tanítónőképző intézet a háborús nehézségek miatt egyesítetten kezdte el. A gyakori légitámadások és a közlekedési nehézségek miatt a tanulók többsége otthon maradt ; így aztán rendszeres tanítás alig folyt, majd meg is szűnt. A város ugyanis október első felében hadszintérré vált, a növendékek és tanárok nagy része elmenekült vagy elrejtőzött, mert a katonai hatóságok kiparancsolták a városból az egész lakosságot. A szovjet csapatok 1944. október 31-én szabadították fel Kecskemétet. A helyi szervek intézkedésére az egyesített líceum és tanítónőképző már november közepén megkezdte működését az Okollégiumban, mivel a Kaszap utcai épületeket kórháznak rendezték be. A városban maradt tanárok személyesen keresték fel otthonukban a fasizmus pusztításától megrémült növendékeket, hogy folytassák tanulmányaikat. Az egyesített két kecskeméti intézet tehát a felszabadulás után az ország tanítóképzői közül szinte elsőnek kezdte meg a tanítást. A háború forgatagában széjjelsodródott növendékeket a tanároknak sikerült összetoborozniuk és az épület, felszerelés, tüzelőanyag, ruházat, tankönyv hiánya és az élelmezési nehézségek ellenére is eredményesen folyt a tanulás. A növendékek nagy része megértette az idő szellemét, hogy a fasizmus rombolása után új, szebb országot kell építenünk. A növendékek részt vettek a romok eltakarításában és az épületek javításában, lakhatóvá tételében. A fiatalok lelkes munkája felpezsdítette a város életét. A két líceum és tanítónőképző egyesített tanári testületéből már 1944