Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - BÁRTH JÁNOS—BÁRTHNÉ BERHIDAI ÁGNES Fejezetek a kalocsai tanítóképző történetéből

az idő tavaszra fordult. Az igazgató többszöri sürgetésére a város kimondatta a rozoga épületekre a kilakoltatást. A bontás megkezdődött. A rozoga épületek egymás után tűntek el a város legszebb utcájáról. Boldogan vártuk az alapozási munkálatok megkezdését. Közben azonban a vásárlások ügye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vagyonfelügyeloti osztályára kerültek, amety a vételt nem hagyta jóvá. így a munkálatok megakadtak. A felépítéshez szükséges összeg előteremtése is nagy gondot okozott. De hiszen a jóakarat minden nehézséget elhárított volna. Közben érte intézetünket a legnagyobb veszteség főpásztorunk gyászos elhunytával. Minden gyönyörű terv egyszerre szállott sírba vele. Isten tudja, mennyi időre halasztatott el az építkezés. így most a remény is távolodik tőlünk, s minden utánjárás is hasztalanná válik . . ."

35 A következő iskolai év értesítője szó szerint megismételte ezt a beszámolót, az 1943/44-es értesítő pedig rövidítve tartalmazta ugyanezeket a bánkódásokat. Szomorkodásra volt alapja az intézet igazgatóságának, mert ekkor már valószínűleg nyilvánvalónak látszott, hogy végleg szertefoszlott a már-már érzékelhető közelségbe került új, nagy iskolaépület megépítésének ábrándja. A háborús helyzet nehezedése, a front átvonulása, a rendszerváltozás, az iskola államosítása, a háború utáni idők nagy gazdasági szegénysége végképp levették napirendről az új tanítóképző felépítésének ügyét. 2. 6. Nehéz esztendők (1945—1947) Selmeczi Károly, a tanítóképző címzetes igazgatója a régi értesítők mintájára készült gépelt beszámolójában így írt az 1944/45. iskolai évről: ,,Az 1944/45. iskolai év intézetünk fennállása óta a legnehezebb volt. A beíratások, javító vizsgálatok és a Veni Sancte rendtartások szerint történt. Tanulóink nagy része pontosan meg is érkezett, s csak elenyésző volt azoknak száma, kik élve a felsőbb hatóság erre vonatkozó engedélyével, a szülői otthonban maradtak. Tanításunkat — eltekintve a minden másnapon történt légiriadó zavaró körülményeitől —normálisnak nevezhetően folytattuk október 8-áig. Ekkor a háború hullámai Kalocsát is fenyegették már, és megindult a város utcáin keresztülvonuló menekülők végnélküli szekérkaravánja. E tény arra késztette a helybeli iskolák igazgatóit, hogy közös tanácskozáson döntsenek a továbbiakra vonatkozólag. Erezve a nagy felelősséget, mellyel a tanulóknak s szülőknek tartozunk, az Egyházmegyei