Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - KOPASZ GÁBOR Az alsó fokú iskolai oktatás Bács-Bodrog vármegyében 1935—1950

közül többen kérték állami tanítóvá való kinevezésüket. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter csak akkor járult hozzá az egyházi tanítóknak állami státusba való átvételéhez, ha ebbe az illetékes egyházi hatóság beleegyezett. A szovjet csapatok győzelmes előnyomulása után — különösen az átmene­tileg visszacsatolt Dél-Bácskából — állami tanítók igyekeztek a trianoni határon belüli egyházi tanítói állásokba jutni. A minisztérium rendeletet adott ki, hogy az állami tanítók, ha nem állami iskolánál akarnak elhelyez­kedni, még a pályázatuk benyújtása előtt engedélyt kell kérniük a tan­kerületi főigazgatótól és megválasztás esetén is csak altkor hagyhatják el a volt állami tanítói állásukat, ha ahhoz a tankerületi főigazgató hozzájárul. 19 Amikor pedig a frontesemények elérték az országot, ahol a tanítás szü­netelt, a kormányrendelet értelmében a tanítókat a közigazgatásnál és az egészségügynél foglalkoztatták. Ebben az időben a bajai polgármesteri hivatalhoz 35 tanítót osztottak be, akiket a közellátási hivatalnál, a városi adóhivatalnál, az elsőfokú iparhatóságnál, a hadisegély ügyeknél, a tankö­telesek nyilvántartásánál és az anyakönyvi hivatalnál foglalkoztattak. Külön oktatási feladatot jelentett Bács-Bodrog megyében a nemzetiségi iskolákban való tanítás, vagyis az egyes községekben a magyar lakossággal keveredve előfordult német és délszláv (bunyevác) lakosság tanköteles gyermekeinek az iskolai tanítása. A bajai népoktatási kerületben megha­tározó volt, hogy a kisebbségi lakosság nem elkülönülten élt egy-egy köz­ségben — hasonlóan több baranyai és somogyi apró faluhoz, — hanem ke­verten a nagy kiterjedésű bácskai községek magyar törzslakosságával. Ezek a sajátos települési viszonyok tették szükségessé, hogy azokban a községekben, ahol nemzetiségek éltek, nem önálló nemzetiségi iskolák ki­alakításán volt a hangsúly, hanem a többtanerős iskolákon belül nemzeti­ségi osztályok szervezése vált szükségessé. Egy központi iskolában, közös igazgatás alatt működtek a magyar és nemzetiségi osztályok. Már a trianoni békeszerződés megkötése után alig néhány évvel a kor­mányzat rendeletekben intézkedett a magyarországi bisebbség védelméről és a kisebbségi lakosság tanköteles gyermekeinek az oktatásáról. A vallás és közoktatásügyi minisztérium által már korábban kiadott 110 478/1923. VIII. sz. rendelet három oktatási típust (A, B, C) állított fel, amelyek közül a nemzetiségi szülők szabadon választhattak, hogy melyik típus szerint kívánják gyermekeik oktatását végeztetni. A három típus lényegében abban különbözött egymástól, hogy milyen arányban kap szerepet a tanításban a magyar, vagy a kisebbségi nyelv. Ez kitűnik a három típus alábbi vázla­tos ismertetéséből. 19 Pécsi Tankerületi Főigazgatóság iratai, 3.044/1942—43. sz. (82.222/1943. VKM. V. üo. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom