Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Nemesnádudvaron 1800-ban a kántortanító választása kisebbfajta beiháborút idézett elő. 1760-tól a községben tanítóskodott Schaffer Ádám, aki 1800-ban meghalt. Utódlása kérdésében a lakosság két táborra szakadt. Az egyik tábor az elhunyt vejét, Tenczlinger Ferencet, a másik meg a két éve segédként ott működő Oberst Sebestyént kívánta. Végül is az érsek közbelépésére az utóbbi foglalta el Sehaffer helyét. A korszakban a tanító javadalmazása továbbra is a község feladata maradt. A ránk maradt szerződésekből kitűnik, hogy annak jellege megváltozott. Az eddigi fizetés mellé Bácsalmáson, Bácsbokodon, Csávolyon, Garán, Madarason, Mélykúton, Jánoshalmán fél telek földet juttattak a kántortanítónak. Az akasztói tanítónak ekkor 6 pozsonyi mérőre való földje volt, az érsekcsanádi Papp Istvánnak 75 forint és 6 hold a javadalma. A földet legtöbb helyen a köznép művelte meg, de volt olyan község is, pl. Katymár, ahol magának a tanítónak kellett erről gondoskodnia. Az 179l-es vizita már szemére is veti Szécsényi Miklósnak, hogy „tanítás közben többször ideges : jobban oktathatná a gyerekeket, ha nem merülne el a paraszti munkában." A tanítói jövedelmek általában emelkedtek. Ahol nem, ott már komoly bajok voltak. A soltvadkerti tanítónak 1791-ben „évi jövedéke összesen 192 Ft, és ebből is veszített 117 Ft 9 krajcárt, tehát csak 75 Ft 33 krajcárt kapott, ezért váratlan nyomort szenved a plébánossal együtt ő is." A váratlan nyomor okát a vizita nem említi, de valószínű, hogy valamilyen természeti csapás érte a községet. Csejtei József dusnoki iskolamester 75 Ft összjövedelmét az 1803-ban látogató Katona István főesperes nagyon kevesli. A dunapataji tanító kevés jövedelme miatt 1791-ben az iskolától kénytelen többször is távol lenni. A helyzet itt később sem változott, mert 1803-ban az alábbiakat állapítja meg a vizitátor — szinte megértőleg —: „Miskolczi János kántortanítónak a gyermekek tanítását kissé hanyagolnia kell, mert csekély jövedelem miatt személyesen kénytelen dolgozni." Bátyán a kevés fizetés miatt továbbra is sűrűn változott a tanító személye. Az 1793-as egyházlátogatási jegyzőkönyv azt írja, hogy Kelemen Gábor kiskőrösi tanítónak olyan kevés a fizetése, hogy szabad idejében a csizmadia mesterséget folytatja. Szommer Ferenc csataljai tanító, mivel „az orgonát, lantot és mindenfajta zeneszerszámot kiválóan kezelt" zenész is volt. A nagybaracskai mester, Szlanyinka József a tanítói állását felcserélte a jobban dotált szindikussággal (sekrestyésséggel). Szegények voltak a tanítók, de még szegényebb volt a köznép. Nem csoda hát — sőt nagyon könnyen lehetséges — hogy sok községben úgy viselkedtek, mint Császártöltésen. Erről az 1803-as vizita ezt írja: a tanítónak járó szolgáltatásokat megadják ugyan, de „némelyek mindig mo-