Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PASTYIK ISTVÁN Pataj egészségügye a tanácsüléseken 1799-ig

Andrásné ellen panaszra nem jött, hanem maga tett magának satis factiot

66 's az Asszonyt

67 kegyetlenül

68 meg verte azért az Asszony ámbár vétkes is meg nem büntettetik hanem Monda János a' verekedésért

69 12 pálczákat szenved." Verekedések Nagy verekedés támadt 1770 tavaszán a határban. A „Kalocsai Pusztabéli Vetéseken a' Szelidi

70 Gazdák Marhái legelvén, mellyeket úgymint Kár tételbűi Kalocsaiak bé akarván hajtani; ezt nem akarták Szőke János és Mészáros János engedni". A két csordás lóra kapott, és a jószágokat kezdték visszaterelni. Akkora verekedés lett belőle, hogy azt a lovat, amelyet Szőke ült meg, a kalocsaiak „agyon ütötték". A pataji tanács nem kanyarított nagy ügyet a dologból, de Szőkét kötelezte, hogy a ló árát, a 14 forintot, fizesse meg Bévárdi Istvánnak, mert Szőke a kalocsaiakat Bévárdi lován vette üldözőbe.

71 Húsz évig hallgatnak ezután a protokollumok a verekedésekről. Ennek okát csak találgatni lehet. Nem kétséges ugyanis, hogy 1770 után, — meg előtte is —, verekedtek az emberek. Az 1790-es években azonban nyolc verekedés került a tanács elé. Az elsőt 1791 január 3-án tárgyalták, szokás szerint több másféle üggyel. Faddi József és Jámbor János részegre itta magát a kocsmában, majd „egymás között versengésre ós annakutánna veszekedésre végül pedig káromkodásra is keltek". Azt nem tudjuk, ki mennyire verte meg a másikat, de mindketten tizenkét pálcaütéssel bűnhődtek.

72 Szeptember 3-án pedig két asszony állt a tanácsi törvényszék előtt. Faragó Pálné és Gyöngyösi Jánosné „sok lármázás között az atyafiság ellen

73 öszve czivakodtak és egy mást meg is pofozták". Az ítélet enyhe volt, de nem kevésbé megszégyenítő : mind a ketten „egy órányi árestomot szenvedtek".

74 Komolyabb eset került napirendre 1793 december 12-én. Gombos István béres volt Haris Jánosoknál. Egy alkalommal nem fogadott szót és „gazdaasszonya" rávert. Gombosnak ez elég volt ahhoz, hogy Harisnét „emberte0(i Elégtétel. 67 Anyját. 68 Kíméletlenül, nagyon; ahol érte. 69 Bántalmazásért. 70 Szelíd a középkorban falu volt, a török megszállás végére pusztasággá vált. Patajhoz tartozik. Délkeletre terül el, a Szelidi-tavon túl, attól keletre. 71 PTJ 1770 május 7. 72 PTJ 1791/No. 8. Faddira még rávertek tizenkettőt, mert erdei falopása is kitudódott. 73 A hozzátartozói, a rokoni kapcsolat ellenére. 74 PTJ 1791/No. 101.