Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PASTYIK ISTVÁN Pataj egészségügye a tanácsüléseken 1799-ig

A pataji tanács a mezőváros elsőfokú törvénykezési testülete is volt, ezért kellett elbírálnia a magánfelek közötti panaszokat. A tanácsgyűlések dokumentumaiban olyan egészségügyi esetek fordulnak elő, amelyekkel — néhány kivételtől eltekintve — a mai bíróság magánvádas büntetőperként foglalkozna. Pataj XVIII. századi életében a tanács az igazgatási és a törvénykezési feladatok közül az utóbbiban nem az esetek tárgya, hanem a súlyossága alapján járt el. Komolyabb kérdésekben sem támaszkodhatott orvosi véleményre, — a XVIII. században országszerte alig volt orvos a nagyobb városokat kivéve —, csak a saját megítélésére. Mihelyt azonban kialakította álláspontját, ellentmondást nem tűrő tekintélyével hajtotta végre a büntetést, amelynek fokozata a pirongatástól a korbácsolásig illetőleg a pálcázásig terjedt. Ezeket a végzéseket megfellebbezni nem lehetett. Ha pedig az eset a szokottnál súlyosabb volt, a tanács nyomban áttette azt a szolgabíróhoz. Mindenki tudta, hogy az ottani ítéletek keménysége túltett a tanácsén is. Háromnegyed évszázad alatt a tanácsgyúléseken jópárezer üggyel foglalkoztak, és megannyi határozatot (végzést) hoztak. Kutatásunk megkezdésekor el kellett határolni, hogy mi kerülhet egészségügyi témaként feldolgozásra: mindaz, amely testi károsodással járt, — járhatott volna —, vagy olyan állapotra utalt, a gyógyítással és annak egyéb körülményével együtt. Pusztán azért, mert valakit deresre húztak, nem indokolta, hogy foglalkozzunk vele. Eseteink döntő többsége a XVIII. század utolsó negyedéből való. Ez tükrözi a mezővárosi tanács joggyakorlatának fejlődését és csiszoltságát, amelyre a város nótáriusai (jegyzői) egyéniségük és munkájuk szerint hatottak. A feldolgozásnál az esetek ismertetésén van a hangsúly, azért, hogy teljes képet adhassunk arról, amiről eddig semmit nem tudtak Patajon. Ahol érdemes volt, idéztük a forrást, hogy a ma embere a kétszáz éves nyelvezet ízéből minél többet kapjon. Áttekintve a kérdést szembeötlik, hogy a tanácsnak leginkább a testi sértésekkel kellett foglalkoznia. Mennyiségileg ezt követték a betegségek, majd az élet kárára elkövetett bűnök. Végül érdekes adatok kerülnek elénk, amelyek — olykor a kuruzslással kevert — népi gyógyításra is fényt vetnek. Az esetek zöme hozzátartozott a mezővárosi élet hétköznapjaihoz, amelynek sok pataji szereplője most ismét elvonul előttünk. *