Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

Ezek után átadjuk a történelemnek Kecskemét reánk hagyományozott népi kultúrájának egyik dúsan termő ágát. A jelek szerint ez az utolsó órában történik. Önkéntelenül felmerül a gondolat, hogy milyen szegények maradtunk volna, ha csupán a levéltár polcain porosodó és évről évre halványuló írások maradtak volna reánk, hogyha Szabó Kálmán, Joós Ferenc és Kellermann Sándor dús kalászú marokba nem fogták volna a kecskeméti föld nélkülök alighanem porba vesző egyik értékes népi kultúrtermekét. Ezek a kecskeméti pusztákon termett paraszti bokréták egyetlen csokorba kötve soha el nem hervadó virágai lesznek a magyar népi, az oly gyorsan veszendőbe menő paraszti hagyománynak. Ez már nemcsak néprajz. Ez már történelem is ! Vállalt feladatunkon túlmutatna a közölt anyag sokoldalú elemzése. Erre valójában akkor nyílik igazi lehetőség, ha több tájegység népi állatgyógyászatának gyakorlatát hasonló mélységben megismertük. Azonban ezek hiányában is rögzíthetjük, hogy a Kecskemét környékén élő emberek sok évszázados tapasztalatok alapján eljutottak a bájoló mondókáktól és a babonás hiedelmektől a valóság gondos megfigyeléséig. Ezen a vidéken a széleskörű állattartás, majd az egyre intenzívebbé váló állattenyésztés párhuzamosan folyt a belterjes kertgazdálkodással. Érthető, hogy az oksági összefüggéseket az ősibb foglalkozás, az állattenyésztés során is kamatoztatták. Egyben figyelemre méltó, hogy a hiedelmek ós a szokások milyen szervesen összefonódtak a racionális eljárásokkal. Talán éppen ezért szolgálhat bőséges forrásul az itt közölt anyag mind a szaktudomány, mind a kultúrtörténet számára.