Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

Tárgyú néven szerepel 1771-ben a szarvasmarhák betegsége amely Csősz, szerint tálgyu alakban szintén tályognak minősül.

33 „Két fele, vagy a bőre alatt futtya el a Sár viz ezt ha ki hasittyák és ki nyomogattyák némelyik meg gyógyul. Vagy a' hurkáját a' sürü fekete vér futtya el, ezt még nem tudtak meg gyógyítani."

34 Erről a betegségről már az előző (1770) évben ilyen jelentést tettek a vármegyéhez: „Tárgyú nevü nyavalya abbul áll a' Vér belső részit kinek hátulsó kinek első részin elfutja ekkor a' marhának eleit vagy szügyit ki mettzik ereket is vágatnak rajta de csak ritka gyogyulmeg,"

35 A táragy rokonhangzású az előzővel, amelyet legtöbben és Csősz is ugyancsak a tályoggal azonosít. Jellemző egyébként, hogy 1772—1783 között a vármegye által bekért elhullási kimutatások alapjául szolgáló jegyzetekben — feltehetően csak elírás folytán — a betegség neve a következő 9 változatban fordul elő: táragy (1774, 1775, 1776, 1777, 1778, 1782), taragy (1772, 1778, 1779, 1783), tárogy (1772, 1773), tárog (1772), trag (1772, 1773, 1776, 1778), tarog (1778), tarágy (1780), vértáragy (1776), vértarag (1776). Az elnevezés tizedik változatának látszik 1778-ból a talé és vértalé. Csősz viszont mindkét alakjában nemcsak a tályog, hanem a lépfene és a sercegő üszök címszavak alatt is említi göcseji tájszóként. 1772 előtt táragy elnevezésű betegséggel forrásainkban nem találkozunk, s talán ez az oka, hogy az újonnan forgalomba került elnevezés 1772-ben csak tévesen írt alakban fordul elő. A betegségben egyébként ló és szarvasmarha egyaránt megbetegedhetett. A betegség leírását ez esetben — sajnos — nélkülöznünk kell. Az ilyen betegségben történt elhullás okaként 1775ben ilyen bejegyzések olvashatók: „Táragy elfutotta", „Táragy futotta", „Táragyba."

36 A tarjag nevű betegség természetét illetően 1778-ból az egyik kimutatás hátlapján a következő latin szöveg áll: ,, . . . Equi potissimum ex repentina in visceribus sangunis profusione, vulgo Tárjág . . . contracta periere." De már 1772-ben is hasonló véleménnyel voltak erről a betegségről, mert a marhák „némely része . . . belső részit egyszersmind el boritó vérben, mellyet tarjagnak nevezünk, és mas fele vér hasban döglöttek el . . . A Trjag hirtelen esik, az orvoslással eleit nem igen lehet venni, de azon kivül is miként kellessek eleit álni még ki nem tanulhattuk."

37 Ennek a betegségnek is áldozatul eshetett ló és szarvasmarha egyaránt. 33 CSŐSZ Gyula: i. m. 34 Gazdasági iratok. Város vagyona és jövedelme. 1772. 35 Kecskemét város iratai dögvészben elpusztult állatok összeírása 1726—1852. 3« L. 34. sz. jegyzet. 37 L. 33. sz. jegyzet.