Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
Diánk: 1851-ben intézkedett a cs. kir. főkapitány, hogy a Kiskunságban „az ebdüh (ti. veszettség) orvoslását eddig kezelő horgusok vagy is veszett orvosok (paraszt és pásztoremberek) meg szüntessenek . . Mindezt azért részleteztük, mert kevés különbséget találunk a népi gyógyítók, valamint a hivatásos orvosok veszettség-receptjei között, legföljebb az utóbbiaké bonyolultabb. Egyformán fölhasználták azonban a régirégi receptek klasszikusnak számító tartozékait, s eljárásuk inkább a tehetetlenségüket bizonyítja, mint tudatlanságukat. (Ma is legföljebb csak enyhíteni tudja az orvostudomány a tényleges veszettségben szenvedő kínjait narkotikummal, hipnotikummal.) Palugyay 1854-ben említi a kerületi főorvosi intézkedést: minden tárgyat meg kell tisztítani lúggal (széksóval) vagy égetés által, melyhez hozzá érhetett a veszett állat nyála. Hasonlóan kiégetést ajánlott a helytartótanács 1781-ben, továbbá még a mart seb bevagdalását, behintését kőrisbogár porával (Linzbauer). Nos, éppen a kőrisbogár pora az egyik legrégibb gyógyszer veszettség esetében. 1735-ből van egy értesülésünk arról, hogy ezt használta a nép Kecskemét környékén: a rovart porrá törték, s porából 4—10 szemért (1 szemer = 0,073 gramm) felfőztek 1,5—2 uncia (•= az orvosi font 12-ed része) erős borecetben, és beadták a forró főzetet. 65 Peterka orvosilag indokolta az eljárást: serkentsék a „vizellő és kipárló edényeket ... a' mérget ki hajtassák a' testbűi ..." Egyidejűen kárhoztatta is, mivel a kantaridin előidézte húgyivari fájdalmakra mondták a kuruzslók meg az együgyű nép : „íme hogyan megyén ki a' veszettségnek mérge, és a' kutyának (veszettnek) hét kölkei hogyan takarosznak a' megmardostatból." Mindez nagyon szép, csak az a furcsa, hogy Peterka szintén kantaridint írt föl — más kombinációban. 66 Elvi kérdést feszeget a „Házi orvosságok . . . Vác, 1821." c. könyvünk „Dühödés" címszó alatt: ,,A' kender leveleit, és magvait szárasztván tördöszve, az illyen embernek (ti. a dühödés = veszettségben szenvedőnek) reggel, és estve annyit, a'mennyi egy ólom kanálba — 1 evőkanál 15 ml, gyer64 PALUGYAY: i. m. 107. 1. 65 KRAMMER János György Henrik: Commercium Litterarium Noricum. 83. 1.—A kőrisbogár meg a nünüke nemi mirigyeiben található kantaridint hólyaghúzó szerként használták gyógyászatunkban; ismert azonban szekszuális gerjesztő hálása szintén a húgyútak ingerlése miatt. Ezt adták be a Jászkun Kerületben, a helytartótanács pedig körlevelében javasolta mindenkinek 1798-ban, (Magyary—Kossá). 66 PETERKA: Hydrophobiárul. 54., 62. 1. — A népi hagyományok szívós továbbélését igazolja a mai néprajzi gyűjtés. Kantaridin-kúrára utal kimondatlanul is Ferenczi Imre bánsági adaléka: egy szajáni ember „adott orvosságot, port, és kalánnal köllött önteni, és le köllött nyelni. Ha valakit a veszött kutya megharapott, és a port lenyelte, akkor az kihajtotta belüle. Pisilt tűle tizenöt órán át.. .Kilenc pöttyöt pisilt ki. A régi öregök aszonták, hogy kilenc kiskutya. Ez a szajáni tudós kimönt az erdőbe, és ott van mindönféle szárnyasbogár. összetötte, mögszáritotta, és összetörte. A bogár fejét használta." (Népi gyógymódok a bánsági magyarok körében, —Néprajzi dolgozatok, Kiadja a JATE Bölcsészettud. Kara. Szeged, 1973—74. 292. 1.)
