Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

Himlő (hólyagos himlő, variola) Weszprémi könyvének ismertetésekor láttuk, milyen régi a himlőoltás (variolizáció), melyet először egy görög orvos alkalmazott Európában tudományos módszerességgel a XVIII. század elején. A variolizáció gyakorlati alkalmazásában külön érdekességgel bír egy londoni orvos, A. Hosty eljárása művelődéstörténeti szempontból 1755-ben ; ő ugyanis himlőváladékba itatott fonalat helyezett be a felületi metszésbe variolizációs céllal, s ugyanezzel az eljárással találkoztunk helyi állatgyógyászatunkban ,,'sinorozás" néven. A hólyagos himlő legyöngült vírusával eszközölt védőoltás mégsem bizonyult biztos eljárásnak, noha — aliogy Weszprómitől olvashattuk — gyorsan elterjedt Európában. Hasonlóképp Amerikában: Martha Washington, a szabadságért harcoló amerikaiak fővezérének felesége éppúgy variolizációban részesült 1779-ben Philadelphiában, mint a polgárok (National Geographic). Más szérumot keresett és talált E. Jenner: a tehénhimlővel való immunizálást, pontosabban a vakcinálást (ti. vacca = tehén) 1796-ban. Megfigyelte ugyanis, hogy nem kapták meg a betegséget a fejőnők, akiket immunizált a tehén tőgyéről kezükre kenődött legyöngült kórokozó. A lányok kezéről vitte át gyerekekre a himlőnyirkot, majd az immunizáltság próbájaként megismételte eljárását emberi himlő váladékával. Gyorsan elterjedt Európában a sikeres új módszer : nálunk a pesti egyetem tanára, Bene Ferenc 200 embert oltott be 1801. aug. 27-től a következő év márciusáig, és csak elismeréssel adózhatunk a fölső-kiskunsági seborvosok azonnali ügybuzgóságának. A Magyar Kurir 1802. jan. 1-i számában olvashatunk a szabadszállási seborvos, Szujkó János tevékenységéről, aki ,,a' tehén himlő bé oltását el kezdette". Ugyanezen hírlap júl. 16-i számában már valósággal lelkendezik a szentmiklósi tudósító: ,,E1 nem hallgathatom, hogy a' mi érdemes Seborvosunknak Balogh Ferentz Urnák, a' tehén himlő bé oltásban való szorgalmatosságát is közönségessé ne tétessem, . . . mellyet a' múlt (ti. 1801.) évi Decembernek 4-ik napjától fogva olly szerentsóssen folytat, hogy ... 100 és egynéhány bé oltottak közül, . . . egyetlen egy sem kapott természetes himlőt (ti. variolát)." Volt ugyan himlős elhalálozás nálunk még később, de azért érezhető volt az új eljárás üdvös hatása, ha éltek vele. Ahol ugyanis nem vezették be az oltást azonnal, szomorú jelentéseket olvashatunk 1805—9 között a himlő áldozatairól: „Igen sokan" — Félegyházán —, „Sokan" — Majsán —, „Sokan, a' száma nem tudatik" — Dorozsmán — (Peterka). Elaludt helytartótanácsunk, mert csak 5529/1804. sz. rendeletében intézkedett először (inkább az oltásokat népszerűsítő lelkészi buzdításról).