Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

gyógykezeltek. Amennyiben nem tettek eleget az előírt kötelezettségnek, elvesztették hivatalukat.

6 1876-ban újabb rendelkezés születette tárgyban, és a későbbiek során többször is meg kellett ezt erősíteni, mivel valószínűleg éppen az orvoshiány miatt nem tudták végrehajtani. A korszakban írt és főleg a köznépnek szánt orvosló könyvek szintén számoltak a szegénységgel. A füveskönyvek általában gyógynövényeket ajánlottak. „Nem volt olyan nyavalya, melynek három-négy féle ellenszere ne lett volna, és mindez ingyen, megadva a hitet a szegény embernek, hogy helyreállíthatja ő maga az egészségét orvos és patika nélkül.

7 Nagy lépést jelentett az 1777. évi Ratio Educationis, amely megteremtette az első tanügyi rendszert, bevezette a természettudomány tanítását az iskolákban. A felvilágosodás idején az orvostudomány is a ráció jegyében fejlődött. A kísérletileg bizonyítható eljárások, fejlődő műszerek, boncolások útján nyert tapasztalatok avatják tudománnyá. Azonban a racionális úton járó orvos nem tudott kapcsolatot teremteni az új eljárások iránt bizalmatlan néppel.

8 így sokszor igénybe kellett venni a papság segítségét is, különösen a himlőoltások bevezetésekor jelentkező ellenállások idején. A papok, akiknek a 18—19. században nagyobb volt a tekintélyük a nép előtt, mint a városban élő orvosoknak, a szószékről hirdették az oltások szükségességét. Sajnos így is elég nehezen tudták a népet rávenni, hogy gyermekeiket beoltassák himlő ellen. Ezt igen jól szemlélteti a megyei physicus jelentése 1809-ből, mely szerint az egész Jászkun kerületben összesen csak 497 gyereket oltottak be tehénhimlővel.

9 Minden felvilágosult intézkedés és segítőkészség ellenére a szegényebb nép szívesebben fordult a falujában élő gyógyítóemberekhez, borbélyokhoz, akikkel egyazon közösségben élt, mint a műveltségben és társadalmi szinten is felette álló orvoshoz, aki sokszor elérhetetlen távolságban is lakott. Azonban ezeket a gyógyítóembereket nagyon sokszor kuruzslóknak vagy boszorkányoknak tartották. Gyakran előfordult, hogy ártatlan embereket vádoltak meg és kiáltottak ki boszorkánynak. Ezeket a szerencsétlen embereket, főleg asszonyokat súlyosan megbüntették, sőt még a boszorkányégetés is előfordult. Az utolsót 1752-ben égették meg a Kiskunság területén.

10 A helyzetet súlyosbította az a körülmény is, hogy főleg a 18. században nagyon sokan jöttek külföldről olyan emberek, akik orvosoknak mondták magukat és rászedték, becsapták a hiszékeny népet, és sokszor jóvá6 O. K. 1977. 72—73. L 7 O. K. 1977. 71—72. 1. 8 O. K. 1977. 71. 1. 9 Prot. Curr. Tom. 22. p. 612. 1809. 10 NAGY Szeder, 1924.112—120.1.