Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NAGYLUCSKAY SÁNDOR A vírus hepatitis előfordulása Bács-Kiskun megyében 1968—-1978

2. Bács-Kiskun megye virus hepatitis morbiditása összehasonlítva az „alföldi" tájegység adataival. Bármely járványfolyamat keletkezéséhez és fennmaradásához elengedhetetlenül szükség van: a) a fertőzés forrására, b) a kórokozó terjedését biztosító környezeti (és szervezeti) tényezőkre, körülményekre, valamint: c) az adott fertőző betegséggel szemben fogékony lakosságra. Ezek érvényesülését igen jelentős mértékben befolyásolják természeti (földrajzi, klimatikus, meteorológiai, stb.) és társadalmi tényezők (élet- és munkakörülmények, település- és lakásviszonyok, életszínvonal, kulturális színvonal, az egészségügyi ellátás fejlettsége és hozzáférhetősége, stb). Ez utóbbi kettő egymással is szoros kapcsolatban áll. A gyakori és sokoldalú változásnak kitett társadalmi tényezők egy-egy adott terület alig változó természeti földrajzi viszonyai között érvényesülnek. Magyarország — bár alapvetően alacsony fekvésű, túlnyomórészt síksági ország — hat nagy domborzati területegységre osztható. Ezek elég jelentős mértékben különböznek egymástól domborzati, geológiai, meteorológiai, növény- és állatföldrajzi, sőt településföldrajzi viszonyaik vonatkozásában is. Bács-Kiskun megye közülük az „Alföld" megjelölésű tájegységhez tartozik. Itt hét megye: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest, SzabolcsSzatmár, Szolnok ; valamint két megyei jogú nagyváros : Debrecen és Szeged helyezkedik el. (A közigazgatási határok nem minden esetben illeszkednek pontosan a tájegység természetes határához, de mivel a fertőző betegségek regisztrálása közigazgatási egységenként történik, ettől kénytelenek vavagyunk eltekinteni. Ugyanezen okból kellett a hat területi egységet négy nagy tájegségybeösszevonni a következő beosztás szerint: ,,Alföld", , Dunántúl", „Észak" és „Budapest"). 2. táblázat. A virus hepatitis morbiditásának alakulása mind a négy tájegység esetében azonos tendenciájú : a vizsgált időszakban igen jelentős csökkenés következett be. Különösen szembetűnő ez a „Dunántúl" esetében, ahol 1968-ban a legmagasabb: 158,91%000; 1978-ban pedig a legalacsonyabb: 41,39%000 értéket találjuk. (73,9%-os csökkenés). Legkisebb mértékben Budapest morbiditása változott : 10 év alatt mindössze 40,5%-kal csökkent. Az alapvető azonosságon belül azonban bizonyos eltérések is tapasztalhatók. A vizsgált időszak elején a kiinduló morbiditási érték csak Budapest esetében volt kevesebb, mint 100%-os, az Alföldé mérsékelten, a másik két tájegységé jelentősen meghaladta ezt az értéket. Ezt követően a négy tájegység morbiditási értékei előbb fokozatosan, majd egyre rohamosabban közeledtek egymáshoz annyira,hogy 1977. és 1978. években már nem is Budapest, hanem a Dunántúl morbiditása volt a legalacsonyabb, a