Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

Ügynevezett öreg temetőnket 1820-ban már a professzor és a korrektor veteményes kertjeként emlegetik a ref. egyház meg az oskola följegyzései. Ma már lezárt fölszögi temetőnket pedig ,,új temetőnek" 1805-től. Ez utóbbiról írja a plébánia püspöklátogatási jegyzőkönyve 1841-ben: ,, . . . a városon kívül van fél óra távolságra az 1781-ben juttatott temető. "Ennek árkába (in ipso fossato) temetik bábáink a keresztelés nélkül elhaltakat. Ezen kívül azonban az 183l-es kolerajárvány idején egy másik temetőt hasonlóan körülárkoltak a várostól délre (in parte Oppidi Meridionali).

46 Temetőink ügyéhez még csak annyit, hogy föltevésünk szerint 1739-ben nyithatták meg a fölszögi temetőt, mivel aligha tudták volna elhantolni a pestis több száz áldozatát a különben is szűkre szabott öreg temetőben. Megállapításunkat ugyan látszólag cáfolja az a körülmény, hogy az öreg temetőből telepítették át a fölszögi temetőbe a XVIII. század végén elhunyt híres prédikátor, szőnyi Virágh Mihály sírját, de ő kivételesen kaphatott díszsírhelyet még legrégebbi temetőnkben, annak közepén, a kurgán alatt. Érdemes azt is megemlítenünk, hogy az öreg temető déli pereméről kerültek elő századunk elején a csákóra vágott kun süvegek, melyeket Rákóczi szabadságharcának veteránjai viseltek a XVIII. század első évtizedeiben. Különben egyáltalán nem a fontoskodás kedvéért firtatjuk Kunszentmiklós pestises áldozatainak hollétét, hanem a legújabb helytörténeti állásfoglalások eltérő volta miatt. Járványtörténeti adatok alapján ugyanis természetesnek vesszük új temető nyitását, ahogy 1831-ben történt a kolerajárvány idején. A döghalál (pestis) szakirodalma nem egy esetet ismer, amikor új járvány lobbant föl a régebbi epidémia áldozatai sírjának megháborítása után, aztán meg — mintegy a szakirodalom igazolására — „pestis temető"-nek nevezik mindmáig a szomszédos tassi sírkert elkülönített, háboríthatatlan parcelláját. Halotti anyakönyvek A két eklézsia 18 507 halottat jegyzett föl 1735 — 1900 között. A plébánia régi följegyzéseiben megtalálhatók ugyan az egykori szórványok —• Tass, Szabadszállás stb. — elhunytjai is, mi azonban csak a helybélieket emeltük ki. Alábbi táblázatunk foglalja kimutatásba a kunszentmiklósi elhalálozottak korát: 46 Jókai a Szomorú napok c. regényében írta meg, „midőn az urak azt az okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt árkoltassanak el a kolerás halottak számára,... úgy hitte a nép,... hogy az urak meg fogják mérgezni a szegény embereket..." 3* 35