Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

1855. nov. 18-án a seborvosi állás meghagyásával egyidejűen elhatározta elöljáróságunk a városi orvosi állás megszervezését a lakosság számára való tekintettel, továbbá az itten állomásozó — ekkor már járási — főorvos hivatali elfoglaltsága miatt. A Budapesti Hírlapban, Pesti Naplóban meghirdetett állásra aztán megválasztották a pesti egyetem állatjárványtan professzorának fiát, Zlamál Vilmost, aki azonban Pestre költözött megválasztása után hamarosan. Uj városi orvosunk már Bécsben szerezte orvostudori oklevelét, előbbi orvosainkhoz hasonlóan azonban ő sem volt szakorvos. Pedig lett volna szükség ilyenre, ahogy olvasható Főbírói iratainkban (1853): „Daits Mátyás és Anya Daits Száli bizonyítvánt (ti. útlevelet) kértek Bétsbe való utazásvéget egessége here hozatala véget ..." A Zlamál helyére választott orvosban, Técsy Józsefben aztán végre specialistát kapott Kunszentmiklós. Érdemes róla tudnunk, hogy Nagykőrösön született és 1908-ban temették a fölszögi temetőnkben. 1856-ban foglalta el községi orvosi állását, ilyen minőségben lett vármegyei tiszteletbeli főorvossá, majd a budapesti egyetem díszdoktorává. Honvédként harcolt a szabadságharcban. Hála szülészeti s egyéb szakmai cikkeinek megnyugtatóan tisztázható Kunszentmiklós egészségügyének befejező része.

42 Bábák Kiegészítésnek szántuk róluk szóló följegyzéseinket, befejezésül egészségügyi dolgozóink tárgyalásához. Hazai bábáink ugyanis szorgalmasan kuruzsoltak — sőt mást is csináltak ! — egyrészt, másrészt azonban ellátták vitathatatlanul fontos szakmai föladatukat. Említettünk már okleveles seborvos-szülészt, fölismerhettük a szülészeti szerszámokat, műszereket kirurgusaink szakmai fölszerelésének listájában, és hangsúlyoznunk kell : már régóta sebészek vezették le a veszélyeztető szüléseket. Bél Mátyás írta meg (Nova Posoniensia) 1722-ben, hogy még a merev etikettjéről hírhedt spanyol udvar is kérte az orléans-i hercegtől a francia udvari seborvos elküldését a királyné biztonsága érdekében. Ennek ellenére a bábákra hárult e munka dandárja. Míg falun többnyire tanulatlan bábák működtek, sőt gyógykezeltek felcser híján, Mária Terézia rendeletére vizsgázott (esküdt) bábát kellett tartani minden járásban a XVIII. század első fele óta 43 Ellenőrizte őket a tanács a csecsemőhalálozás, 42 Id. SZINNYEI: i. m. 13. köt. 1. 3G3—4. has. 43 SZÉKELY Sándor: Az orvostudomány története. Bpest, 1900. 115—0. 1.