Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

A kolera és a rokon betegségek pusztítottak intenzíven 1831. augusztus— szeptemberében. A járvány a három város közül Cegléden kezdődött először. Lendér János július 2-án halt meg 57 éves korában. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint : „Ez az Ember Abonyból jővén haza, hol a' kolera dög már ki ütött, és meg betegedvén a' szőlejében tsak hamar meg holt; Mint Koleráról gyanús ember, minden tsendességgel, de halotti czeremoniák nélkül, temettetett a' közönséges temetőbe késő estve, Ttes fö szolga Biro Batta Sámuel Ur rendeléséből". A „kolera" halálokkal történt bejegyzés július 6-ról ismeretes először Cegléden, a reformátusok között, s utoljára szeptember 22-én temettek kolerás embert.

117 A reformátusok között 276-an haltak meg összesen, amely számarány a katolikusokkal együtt jóval magasabb lehetett, annak ellenére, hogy augusztus 31-ig 290 ember halt meg Cegléden. Kecskeméten lényegesen nagyobb mérvű volt a megbetegedés és halálozás. A református vallásúak között mindössze 161 haláleset történt, amely kis hányada az augusztus 31-ig kimutatott 886 fős nagyságrendnek. Az 1831-es kolerajárvány összesen 1292 áldozatot szedett Kecskeméten.

118 Ehhez a számadathoz viszonyítva igen alacsony a reformátusok halandósági aránya a kolerajárvány idején (12,6%). A nagykőrösi arány jóval elmarad a két szomszédos várostól, annak ellenére, hogy még október első napjaiban is haltak meg kolerában. A kolerajárvány megszűnőfélben volt már szeptember hónap második felében a vármegye egész területén. Több helységben enyhítették a védintézkedések szigorúságát. Kecskeméten pl. a vármegye engedélyezte a szeptember 26-án esedékes Ciprián napi vásárt. Méltányolva a mezőváros tanácsának folyamodását, miszerint sok kézműves él a városban, s közeleg a szüret ideje, a vásárban eladhatják portékájukat (pl. a kádárok), s tőkét gyűjthetnek a téli hónapokra, s a jövő esztendőre.

119 Az 1831. évi kolerajárványt Pest-Pilis-Solt vármegyében még több is követte, így 1836-ban, 1849-ben, 1866-ban, s 1873-ban is jelentkezett. Az 1849. esztendei járvány idején a kecskeméti reformátusok közül 147-en haltak meg „epegörcs" nevezetű betegségben, május és szeptember hónapok idején. Legtöbben (76 fő) júniusban.

120 Nagykőrösön később mutatkozott a kolera. Júniustól szeptember elejéig „epekórban" 51 ember halt meg a reformátusok között.

121 Az 1855-ös kolerajárvány megyei adatait részletesen ismerjük. A PestPilis-Solt vármegye 139 helységének 481 573 lakosa (1850 évi adat) közül 117 Ceglédi Ref. Egyház Halotti Anyakönyvei III. k. 57. pag. 118 BALÁSFALVI KIS, 1939. 21. pag. 119 PML Cholera jk. 1001. sz. (szept. 13.). 120 Kecskeméti Ref. Egyház Anyakönyvei V. k. 1820—1849. 523—543. pag. 121 Nagykőrösi Ref. Egyház Anyakönyvei 11. k. 1835—1854.