Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

A betegségek megnevezése sok esetben bizonytalan. A hasonló tünetekkel járó, de alapjában mégis különböző' betegeségek más-más nevet kaptak, viszont gyakran előfordult az is, hogy az azonos betegségeket — mintha más betegség volna — külön latin és magyar névvel is felruházták. A himlő következetesen magyarul szerepel, s ez a fekete himlő (Variola vera). Más himlős tünetü betegséget latinul is megneveztek, mint pl. a varioli-t (magyar jelentése himlő, szeplő), amely enyhébb lefolyású fertőző betegség volt a Variola vera-nál. A patéts is rendszeresen szerepel, mint halálok. A magyar jelentése: kiütéses betegség, s minden bizonnyal a skarlát nevű fertőző betegséggel azonos. A kétnyelvű betegségmegjelölésre jó példa a podagra, amely azonos a köszvénnyel, vagy a tussi, amely a huruttal szintén egy betegség, és a febri, mely megfelelő a hidegleléssel. Az 1802/1803. évi himlőjárvány mutatkozott Kecskeméten is, amikor a református részen október és december között 58-an, januárban 33-an, februárban 19-en, márciusban 8-an, áprilisban 3-an, s végül májusban ketten pusztultak el.

42 1807-ben, 1811/12-ben és 1815/1816-ban is nagyobb számban szedte áldozatait a himlő, mely pusztítást a három város egymáshoz való viszonyításában tudjuk bemutatni:

43 (8. táblázat) A himlőjárványok (Variola vera) idején is szedte áldozatait a patéts (skarlát) és a varioli. Pl. Nagykőrösön 1807-ben január és július között

44 111-en haltak meg a fekete himlőben, variolában 22-en, s patetsben mindössze négyen. A városok között időbeli eltérés mutatkozott a járvány lefolyásában. Gyakorlatilag végetért a járvány Nagykőrösön 1807. júliusában, amikor Kecskeméten kezdődött. 1811-ben Kecskeméten kezdődött korábban, augusztusban, míg Nagykőrösön novemberben, s tartott egészen április hónapig. Az 1815/1816. évben a himlőjárvány enyhébb volt. Szükséges azonban megjegyezni, hogy ugyan Nagykőrösön 1815 szeptemberében, októberében és novemberében viszonylag alacsony a himlőben meghaltak száma (16, 12 és 21), míg az egyéb betegségbelieké jóval magasabb (42, 17 és 27), azonban ez utóbbiak között zömmel két esztendőn aluli kisgyermekek szerepelnek, illetve csecsemők, s ezért fel kell tételeznünk, hogy ide is anyakönyveztek himlőben elhalt gyermekeket. 42. Kecskeméti Ref. Egyház Anyakönyvei II. k. 1777—1808. 859—863. pag. 43. Ceglédi Ref. Egyház Halotti Anyakönyvei III. k. 1800—1847.; Kecskeméti Ref. Egyház Anyakönyvei III. k. 1804—1825. 550—563. pag.; 583—596, 622—632. pag.; Nagykőrösi Ref. Egyház Halotti Anyakönyvei 5. k. 1807—1831. 44. Nagykőrösi Ref. Egyház Halotti Anyakönyvei 5. k. 1807—1831 (1807).; A himlőfajtákkal kapcsolatban lásd REGÖLY—MÉREI, 1969. 74—77. pag.; vö. TAMÁSSY, 1960. 154. pag.; A „patéts" azonos a „pepecs" népi terminológiával, amely egyaránt vonatkozhatott a kanyaróra, skarlátra és a variolára, sőt a tífuszra is. A korabeli orvosi munkák a kanyaró és a skarlát betegséggel azonosítják a patecsot (OLÁH 259—260. 1975. 19* 291