Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

el, tehát valamivel több, mint Hornyik becslése szerint a járvány alatt. A járványos hónapokban (áprilistól szeptember végéig) viszont mindössze 4624 ember halálozott el; pestisben és egyéb betegségben együttvéve.

19 A több ezer ember rövid idő alatt történt elhalálozása kritikus helyzetet teremtett, óriási feladatot, nagy gondot jelentett a temetés. A járványos idő hangulatáról, s a járvány lefolyásáról szemléletesen ír HORNYIK János, amelyet szükségesnek tartunk felidézni: ,,E nagy veszély idején végtelen rémület szállotta meg az egész városi lakosságot. Egész éjeken át temették a halottakat. Koporsóval nem győzték azokat ellátni, hanem zsákba dugva, lepedőbe varrva, vagy gyékénybe takarva legtöbbnyire 10—20-ával egy sírba fektetve takarították el. Általában kihalt a város egész lakosságának egyharmada. A ragály megszűnte után számba vétettek azon házak melyekből a tulajdonos családok minden tagja kihalt. A városi hatóság által az ily házak lezároltattak, ablakaik berakattak s utca ajtóik beszegeztettek . . ."

20 A reformátusok régi temetője (1700-ban nyitották meg, s később helyére került a sertéspiac) 1739. április 29-én telt be (utolsónak Bozó Pál 8 éves fiát temették oda), s április 30-án nyitották meg az újat, a régi Tolnára vezető út mellett fekvő térségen.

21 A katolikusok a pestisesek temetésére nyitották meg a Szentháromság temetőt.

22 A római katolikus egyház a pestisjárvány után a mezőváros főbb bejáratainál (a csongrádi, halasi, budai, körösi és vásári utcákon kívül) öt kőkeresztet állított fel, hálaadásképpen. Majd 1742-ben, Kecskemét mindkét felekezete egyeértésével állíttatta fel a mezővárosi tanács a Szentháromság szobrot, a pestisben elhaltak emlékezetére. Az 1739/40. évi pestis pusztítását jól nyomon követhetjük Nagykőrösön is. Tekintettel arra, hogy ebben az időben a mezőváros lakossága szín református, s a magisztrátus és az egyháztanács is egy testület volt, BALLÁ Gergely részletes halálozási kimutatását (lásd az Adattárban) pontos és fontos dokumentumnak tekinthetjük a járvány lezajlását illetően. Annak ellenére, hogy Ballá tévedett a számsorok összegezésében. Míg Kecskeméten 1739 márciusában kezdődött a pestisjárvány, addig Nagykőrösön csupán hónapokkal később. Júniusban, akkor, amikor Kecskeméten már dühöngött a járvány. Egy „oskolabeli deákon" észlelték először a pestist július 14-én, aki ugyan felépült, de a járvány tovább terjedt, s pusztított egészen 1740 januárjáig. 20 HORNYIK, 1927. 100. pag.; A járvány idejének életéhez lásd az 1005. évi nagy londoni pestis történetét. DEFOE (1722) 1980. 21 Kecskeméti Ref. Egyház Anyakönyvi I. k. 1712—1777. 781—783. pag. 22 HORNYIK, 1927. 100. pag.