Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

ség volt, de ritkábban jelentkezett. Az ötödik változat, a pestis minor (ambulatory plaque) enyhe fertőzéses megbetegedés rendszerint, spontán gyógyulással végződött.

2 A pestis tehát összetett fertőző betegség volt, amelyet a korabeli szakemberek is meg állapítottak. PÁPAI PÁRIZ Ferenc is így ítéli meg: ,,a' Pestis egyedül tsak a' mérges nedvességektől vagy gőzölgésektől származik, melly méreg után nem mindenkor következik a' rothadás . . . bennünk nedvesség igen könnyen meg vész 's meg rothad; hogy néha elébb ugyan a' rothadás, azutánn következik a' dögösség . . . Néha pedig elébb esik a' dögösség a' testbe, 's azután következik a' rothadás a' nedvességekben". Szerinte a „mérges dögösség" is különböző fajú: lehet himlőféle, hagymáz vagy „mirigy", s pokol var (lépfene) is, amelyek azonban nem a pestis ismérvei.

3 A korabeli feljegyzések tünet leírásai sokban megegyeznek a mai orvosi szakvéleménnyel. A búbos pestis, „guga halál" hányással, izzadással, erős fejfájással kezdődött, majd „dögvészes kelevények" (bubo) lepték el az ember testét, amely a halál gyors bekövetkezését jelezte. Az ilyen kelevény es ember holtteste hamar megfeketedett, s ezért mondották a pestist „fekete halálnak".

4 Az enyhébb lefolyású pestisnek képes volt ellenállni az emberi szervezet. BORSOS Tamás, az erdélyi fejedelmek követe pl. Konstantinápolyban pestisbe esett 1614. júliusában, de szerencséjére, egy hónapi sínylődés után felépült a betegségből.

5 A pestis elleni védekezés — mint a kor más betegségei esetében is — empirikus jellegű volt. A megelőzést vitamindúsabb étkezéssel is kívánták segíteni. PÁPAI PÁRIZ Ferenc javasolta a citrom, narancs „lémonya", ecet, sóska, stb. fogyasztását.

6 A „Házi különös Orvosságok" szerzőjének javallata 1768-ban a pestis ellen a következő : mézet, lisztet, terpentint, torzsa nélküli almát hajastól, bécsi sáfrányt, édes tejet kell összefőzni, s ezt a beteg ember pestises testére rákötni. E célra volt hasznos — szerintük — a ruta, zsállya, feketeretek, vereshagyma, „Isten fájának magva", ezerlevelű fű, és a kénkő is.

7 Az antibiotikumok ismerete nélkül, a járvány terjedésének megakadályozása volt a védekezés legáltalánosabb módja, amely azonban nem sok eredménnyel járt. Magyarországon az első nagy járványos pusztítás 1347—1349. évekből ismeretes, melynek következményeként falvak néptelenedtek el. A későbbi évszázadokban is rendre visszalátogatott a pestis. így többek között 15092 Orvosi Lexikon III. k. (K—P). Budapest, 1972. 1010. pag. 3 PÁPAI PÁRIZ, 1747. 317. pag. 4 HORNYIK, 1927. 100. pag. 5 BORSOS, 1972. 75—76. pag. 0 PÁPAI PÁRIZ, 1747. 75—76. pag. 7 „Házi különös orvosságok ...", 1768. 102—104. pag.