Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt Vármegyében a XVIII-XIX. században NÓVÁK LÁSZLÓ A fertőző betegségek, a járványok mindenkor nagy veszedelmet jelentettek az emberiség számára. Az orvostudomány fejlődése révén már számos fajtájuk a múlté, néhányuk azonban napjainkban is pusztít. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete 1980-ban jelentette be, hogy a Föld mentes a himlőtől, ezért megszüntették a csecsemők és kisgyermekek védőoltását. Ma, főként a trópusi éghajlati övben, s a szubtrópusokon szedik áldozataikat a „hagyományos", tömegesen pusztító járványok. A pestis fő fészke India, s Délkelet-Ázsia. A kolera sem ritkaság: 1970. augusztusában Grúziában veszélyeztetett, s újságok adták hírül, hogy Afrika délkeleti részén is pusztított 1980-ban. Tanulmányomban három járványos betegséget vizsgálok, Pest-PilisSolt vármegye közigazgatási területére vonatkoztatva. Lehetőség adódik adatokkal hozzájárulni az orvostörténethez, járvány történethez, s e mellett betekintést nyerhetünk a vármegyei közigazgatási szervezet működésébe szükségállapot idején, de szükségképpen, ismereteket szerezhetünk a népéletről is, akárcsak a demográfiai viszonyok alakulásáról. A dolgozat megírásához felhasználtam a vármegye körrendeleteit, utasításait, a helyi tanácsok iratanyagát, s a református egyházi halotti anyakönyvek adatait. E felekezeti dokumentációs anyag viszonylag részletes információt szolgáltat a XVIII. század végétől az egyes betegségekre vonatkozóan, míg a katolikus anyakönyvek — pl. Cegléd esetében, ahol csupán azt rögzítették, felkészítették-e az illetőt a túlvilági életre, vagy sem — adatai szűkebb információs bázissal rendelkeznek. A halotti anyakönyvek is azonban hiányos forrásértékűek a XVIII. század elejére vonatkozóan. Az 1739/40. évi pestisjárvány idején már a kecskeméti reformátusok pontosan vezették anyakönyvüket (1712-től). Ez nem mondható Nagykőrösre, de Ceglédre még annyira sem, ahonnan egyatalán nem ismerünk adatokat a pestis pusztításának mértékére vonatkozóan. Annak ellenére, hogy Nagykőrösön pl. nem vezették pontosan e járvány idején az anyakönyvet (ez természetes is, hiszen a tömeges méretű halálozás a lelkészek számára sem tette 18* 275