Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

INTÉZETTÖRTÉNET - NAGY GYÖRGY A kecskeméti Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet története 1928—1951

daszerűen szép írása, nagy terjedelmű emlékezőtehetsége az irodai teendők ellátására kiválóan alkalmassá tették. Nem túlzás leírni, hogy vagy 300 betegnek pontosan tudta diagnózisát, lakását, családi viszonyait és más szükséges adatokat. Az intézet munkáinak megszaporodása szükségessé tette másik asszisztensnő beállítását. Erre a helyre ugyancsak régebbi városi alkalmazott került Szabó Sándorné személyében. Hiába örültünk azonban a nehezen elkészült új Egészségházunknak, mert a háborús helyzet, a közelgő frontvonal intézetünk nyugodt munkáját teljesen megzavarta. Betegeink is elmaradoztak. 1944. október 10-én a szovjet csapatok megközelítették Kecskemétet. A város akkori ,,védői" elrendelték katonai szolgálati helyemnek a honvédcsapatkórháznak Budapestre telepítését, a város teljes kiürítését. Az utolsó vonattal el kellett hagynom a várost, annak ellenére, hogy a polgári hatóságok kérték leszerelésemet. 4. A gondozóintézet működése a felszabadulás után 1951-ig Budapest felszabadulása után aránylag hamar hazakerültem. 1945. január 26-án már mint leszerelt katona, jelentkezhettem is további folytatólagos polgári szolgálatra a város polgármesterénél, Tóth Lászlónál. Az volt az utasítás, hogy minél hamarabb újjá kell szervezni az intézetet és meg kell kezdeni a munkát. Az Egészségház a frontvonal átvonulása alatt nagymértékben megrongálódott, használhatatlanná vált. Űj helyet kellett keresni, s ez a hely — természetesen ismét ideiglenesen — Hegedűs István könyvkötőmester Budai u. 2. szám alatti családi házában a kaputól jobbra eső, nagyobb lakása előszobája és 5 X 5 m

2 alapterületű szobája volt, amely tulajdonképpen lakásom előszobájának ill. rendelőmnek felelt meg. De a kényszerű állapotokra való tekintettel nem volt más választás. Itt kezdtük meg a munkát 1945. február 16-án. A megmentett, eldugott, másoknak megőrzésre átadott műszereink visszakerültek, lassan gyógyszerekhez is hozzájutottunk. így nagyon szerény viszonyok között folytattuk, ahol abbahagytuk. Lassú ütemben ugyan, de a betegek egyre szaporodtak. Munkáscsapatok, átvonulok is megtalálták a rendelőt. Két asszisztensnő és egy takarítónő is munkába állt. Magunkrahagyatottságunk nem sokáig tartott, mert megjelent intézetünkben Dr. Kálmán Ernő, népjóléti minisztériumi főelőadó, akitől az első utasításokat kaptuk a szocialista átszervezésre, ö a reábízott szervezési munkálatokat szenvedélyes odaadással, fáradhatatlan szorgalommal végezte. Szinte mindig úton volt, járta az országot, örökös tárgyalásban és vitában állt a helyi vezetőkkel, kért, követelt, de mindig azzal az elgondolás-